 |
| Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz! |
A hagyományok mélységes tisztelete máig jellemző a japánokra, és bár iparukat az egész világ csodálja otthonaikban még mindig meghatározó szerepet játszanak az ősi tradíciók.
A lakásbelsőkre hagyományosan jellemzőek a mozgatható falak. Ezt tulajdonképpen egyszerűen, egy-egy nagyméretű tolóajtó segítségével valósítják meg, így a tér tetszés szerint határolható vagy egybenyitható. Eltérés csupán az anyagok használatában mutatkozik. Míg a hagyományos otthonokban bambuszkeretre erősített rizspapír szolgált ajtóként, manapság ezt fakeretbe épített tejüveggel oldják meg. Így, ha szükséges, az összes helyiség egy légtérbe kerül, egyedül a konyha marad szeparált. A régi típusú házaknak legfeljebb egy ablaka nyílik az utcára. A kapcsolatot a természettel inkább a kertre nyíló ajtók jelentik, melyeket akár egész napra széttolva hagynak, ezáltal a kert az otthon szerves részévé válik. Európai szemmel nézve a japán berendezés, még a módos házakban is rendkívül puritán. A szobák nem túlzsúfoltak, nincsenek tarka színek, sem díszek, csecsebecsék.
 |
Minden helyiségben több tatami található, amelyek ágyként és ülőalkalmatosságként is szolgálnak. Ezeket a lakók, illetve a vendégek számától függően összetolják vagy széthúzzák, így kisebb-nagyobb ülő- vagy fekvőfelületet alakítanak ki. Mivel a szigetország sosem volt gazdag erdőségekben, a nálunk megszokott nagy, testes fabútorok helyett kisebb méretű és egyszerűbben kivitelezett tárgyakat használnak. Néhány kivételtől eltekintve a szobákban inkább épített bútorok vannak, melyeket már a ház építésekor kialakítanak. Falfülkékben ruhákat, ágyneműt tárolnak, de a konyhai eszközöket is efféle szekrényekben tartják. Egy pár alacsony polc, zsámoly, asztalka és kisszekrény alkotja még a szobák berendezését, melyeket a régi mesterek bambusztörzsből, tengeri fűből, nádból, vesszőből, bőrből, csontból készítettek.
 |
