 |
| Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz! |
Györgyi hangosan kacagott volna, ha akkor valaki azt mondja neki: egyszer eljön az idő, amikor vidéken él majd, és épp akkor érzi jól magát, ha a vonatablakból feltűnik a Budapest vége tábla. Pedig ez történt. Györgyinek talán soha nem jut eszébe, hogy elköltözzön a fővárosból, ha hat évvel ezelőtt nem ismeri meg jelenlegi férjét, Győrffy Andrást.
Mivel Andris vidéki fiú, és mint borász vidéken is dolgozik, most először merült fel bennem, hogy talán lakhatnék Pesten kívül is
Magam is meglepődtem, hogy ez a gondolat egyáltalán nem ijesztett meg, sőt. András mellett jöttem rá, hogy az igazán fontos dolgok nem helyhez kötöttek. Azokat magunkban, egymásban kell keresni mondja Albert Györgyi.
És mert András szülei Martonvásáron éltek, kézenfekvőnek tűnt, hogy a fiatal pár is itt kezdjen építkezni. Méghozzá azon a telken, amelyen Györgyi köztiszteletben álló, azóta elhunyt apósának hobbiállatai, rackabirkái legeltek.
 |
| Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz! |
Az egyébként már rögtön eldőlt, hogy közös családi fészekül nem egy kész házat keresnek, hanem terveznek maguknak egyet. Mivel mindkettejüknek határozott elképzelése volt az ideális otthonról, férj és feleség komoly diplomáciai tárgyalásokat folytatott egymással, de végül megállapodtak. Elképzeléseiket azután egy szakember, Csordás György építész vetette papírra.
Három évig készült a házunk mesél tovább Györgyi. Nem akartunk semmit feladni az álmainkból. Így viszont gyakran le kellett állnunk, mert elfogyott a pénzünk. Ha sok időbe is telt, idén tavasszal egy olyan otthonba költöztünk, amelyben mind a kettőnk ízlése, személyisége benne van.
 |
| Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz! |
