Félédes francia pezsgõ

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A színekkel, formákkal, stílusokkal hivatalból foglalkozó emberek otthona ugyanis rendszerint a két véglet valamelyike: vagy a közmondásban szereplő suszter lyukas cipőjéhez hasonlít, vagy hivatásához méltóan ízléses és igényes…
Kati mindig is kreatív foglalkozásra vágyott. Fiatalon művészi pályára készült, mégis közgazdász lett belőle. Közben persze nem tudta elfojtani ambícióit, gyerekei összes ruháját maga varrta, és mesejeleneteket festett a szobájuk falára. Évek múlva találta csak meg azt a munkát, amelyben végre úgy érezte, kiélheti kreativitását, megvalósíthatja különös ötleteit. Rendezvények helyszínének dekorálásával foglalkozik, de emellett már a lakberendezés felé is kacsingat. Kati erénye, hogy olyan apróságokat, látszólag lényegtelen részleteket is azonnal észrevesz, ami másnak fel sem tűnik. Biztosan igazodik el a stílusok között, egy üres teret is képes készen, felöltöztetve látni. 
 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Néhány éve új életet kezdett, és egyúttal azt is ki kellett találnia, hogy hova, milyen stílusú házba költözzön. Építkezésre nem is gondolt. Néhány év eltelt sikertelen keresgéléssel, közben pedig új hitellehetőségek adódtak, ezért mégis telket vásárolt, és háztervezésbe fogott. A sorsfordító lökést egy ismerős adta, akit megfogott háziasszonyunk virágüzletének stílusa, hangulata. Ő fogalmazta meg, hogy Kati biztosan nem más házában fogja megtalálni a boldogságot, neki saját, személyre szabott életteret kell létrehoznia.
Az új ház tervezésekor sorra előtörtek a közelmúlt utazási emlékei: a Loire-völgy* és Portugália kisvárosainak, Antibes és Velence ódon villáinak hangulata. Kati nem tudott szabadulni a napsütésben fürdő növények látványától, a mediterrán életérzéstől. Ekkor vált egyértelművé számára, hogy ez az ő stílusa, hogy lehetőségeihez képest hasonló környezetet szeretne teremteni magának természetes anyagokból: kőből, vasból, fából. Gyerekei már felnőttek, ezért csak egyszemélyes élettérben kellett gondolkodnia. Két hónap alatt átgondolta az igényeit, így már konkrét elképzelésekkel kereste meg az építészt.

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A városszéli telek mérete korlátozta, ugyanakkor serkentette is a fantázia szárnyalását. Katinak szüksége volt virágkötőműhelyre, otthona körül kis kertre is vágyott, ráadásul nem akart emeletes házat építtetni. Egyértelmű volt, hogy csak lefelé terjeszkedhet, ugyanakkor nem szeretett volna pincében, fény és levegő nélkül dolgozni. Így született meg az épület egyik nagy bravúrja, a mélyudvar ötlete. A beavatottak kételkedtek a szokatlan megoldásban, a vízgyűjtővé váló, bezártság érzetét keltő, kopár udvar képével rémisztgették Katit. A valóság szerencsére nem őket igazolta, a mélyudvar, ahová besüt a nap, de nem fúj be a szél, és a szomszédok hangja sem hallatszik le, meghitté és romantikussá varázsolta a kertet. A békés, zárt világ a mediterrán vidékek átriumos udvarházainak hangulatát idézi csendjével és a kövezett udvart benépesítő, dús növényzettel. Közepét a víz természetes elvezetését szolgáló, ülepítővel kiegészített, fúrt kút foglalja el, kalitkaszerű kovácsoltvas rácsozatára aggatott egynyári virágokkal. A mélyudvarba nyílik a mozaikmedencés pihenőszoba, egy vendéglakrész és a borospince, valamint a virágkötőműhely ablaka. Innen egy falazott lépcső vezet föl a földszinti kertbe, ahol veteményes, napozóterasz, árnyékos étkezőrész és virágoskert kapott helyet. A lakófunkciókat is a földszinten helyezték el, az egyetlen emeleti szoba a majdani unokák kényelmét szolgálja.