Egy kis nosztalgia

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A szokványos társasházbeli lakásból – Bálint Ágnes lakberendező, a Kéttemplom Galéria tulajdonosa segítségével – egykettőre elvarázsolt mesevilág kerekedett, egy talpalatnyi romantikus sziget a város közepén. Felújított, letisztított, méhviaszszal kezelt fenyőbútorokat választottak, és hasonló megjelenésűek lettek a beltéri ajtók is. A padlóra rusztikus kerámia, illetve hajópadló került, a falak pedig – stílszerűen – hófehérek maradtak. Ez nem csupán tágasabbnak, nagyobbnak láttatja a teret a valóságosnál, de tökéletesen illik a háziasszony kedvelt, fehér, kézi munkával készült függönyeihez, csipkéihez, madeiráihoz is, amelyeket mindenképpen szeretett volna szem előtt tartani.
A régi előszobafal mellé állított komódon múltidéző minitárlat fogadja a látogatót, békebeli telefonnal, gyertyatartókkal, aranyrámába foglalt, családi fényképpel. A szemközti oldalon pedig ott az étkező, melynek báját a keresetlen egyszerűséggel kialakított parasztbútorok adják. Különösen szép a falhoz simuló, íves-faragott háttámlás kétszemélyes pad. Az asztalfőre egy-egy karfás szék került, a paddal szembe pedig két hagyományos parasztszék. Az asztalon lévő, szép fonott tányéralátétek, kosarak, tálak az állandó konyhai felszerelések közé tartoznak, akárcsak a konyhapulton sorakozó régi – vagy régies – használati tárgyak sokasága is. A ház asszonya ugyanis a Kéttemplom Galériában tett látogatásain kívül szívesen jár régiségpiacokra, kirakodóvásárokra, melyek remek lelőhelyei egy-egy szemrevaló, szeretetreméltó darabnak. Így bukkant a kerámiafülű, réz szeneskanna-sorozat darabjaira is, melyek virágkaspóként, padlóvázaként és dekorációként is remekül beválnak.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A konyha egy térben van a nappalival, csupán egyedi tervezésű, U alakú bútorának rövidebb szára, illetve a mögé húzott, 120 cm magas parapetfal választja el a társalgórésztől. Ezért is volt fontos, hogy minden részlete olyan tökéletes legyen, hogy szobadísznek is megfeleljen. Szép a fehér nosztalgiasütő, a mészkőből faragott munkalap, kedvesek a kis, kerámiagombos fiókok, bortartó rekeszek, a csipkés függönyös, nyitott polcocskák, melyeket a család cserfes kislánya csak a „bábszínház”-nak hív… Tényleg emlékeztet a lakás egy nagyra méretezett babaházra. Kukkantsunk csak be akár a hálószobába, mely olyan, mint egy – a nagymamáink meséiből ismert – lányszoba. Ikeában vásárolták a fehérre festett, vidékies hangulatú berendezését, amely a fehér huzatos, lábzsámolyos pihenő-olvasó fotellel kiegészülve valóban akár egy múlt századi színdarab díszletének is beillene.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A nappali kanapéja igazi, ínyenceknek való különlegesség. Ha közelebbről szemügyre vesszük a kárpitját, megállapíthatjuk, hogy nem közönséges bútorszövettel van behúzva, hanem egy eredeti, kézzel csomózott narancsszínű, kilimszőnyeget használtak fel erre a célra. Tulajdonképpen egy kiállításra készítették, ám a háziasszony nem tudott neki ellenállni, és borsos ára ellenére hazahozta. A szőnyeg maradékából még egy karosszék ülőkéjére és háttámlájára is futotta. Melléje egy másik kilim is kellett a társalgóba, amely dohányzóasztalként használatos régi festett ládával sajátosan izgalmas párosítás.
Minden helyet alaposan ki kellett használni a parányi fürdőszobában, a lakberendező ezért egy egész falat beépített szekrényekkel, polcokkal, elrejtve benne a mosógépet is, és L alakban hozzácsatlakoztatva a mosdószekrényt. Az aranykeretes tükör és a fehér-arany csaptelepek, a kiegészítők és az elegáns, polgárias csempeburkolat sajátos ízt adnak a vidékies bútoroknak. Parasztbútorokkal berendezett városi lakás, polgári romantika country stílusban tartva, nőies finomság és hófehér könnyedség… Mindennek keveréke pedig egy nagyon barátságos és látványos lakás, egy igazi otthon.