Finn stílusban

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A hó novemberben leesik és áprilisig vagy májusig nem olvad el. A vidék zord szépsége ihlette Han Sibelius* muzsikáját, Alvar Aalto és Eero Saarinen* letisztult, sima vonalú épületeit és bútorait.
Az ország északi részén élő lappok, vagy ahogy magukat nevezik, szamik még néhány évtizeddel ezelőtt is rénszarvasbőrökből készítették sátraikat, az állatok zsírja pedig a világításhoz volt nélkülözhetetlen. Aztán felhagytak a nomád élettel, házakba költöztek, de otthonaikban még mindig ragaszkodnak a hagyományokhoz. A kikészített állatbőröket, prémeket fali- és padlószőnyegként, takaróként használják, bútoraikat fenyőből és nyírfából készítik. Sok házban a központi fűtés mellett még megtalálható a nyitott tűzterű kandalló, mely kályha és tűzhely is egyben.

 

A finnek egyötöde azonban nagyvárosban lakik, otthonaik a városi életmódot tükrözik. Az éghajlat a tél és a nyár szélsőségei között ingadozik, így a lakásoknak ezekhez az adottságokhoz kell alkalmazkodniuk. A nyári hónapban hosszúak és világosak a nappalok, a hőmérséklet kellemes. Ilyenkor a finnek amennyit csak lehet, a szabadban tartózkodnak. Kisebb-nagyobb kertjeikbe, teraszaikra színes vásznakkal borított nyugágyakat visznek ki, odakint terítenek, sütnek, főznek. A téli napok viszont rövidek és borongósak, farkasordító a hideg. A nap négy-nyolc héten keresztül fel sem kel, csupán szürkés derengés látható még a déli órákban is. Ilyenkor mindenki visszahúzódik otthonába, és élvezi annak minden kényelmét. A finnek számára ugyanis a kényelem a legfontosabb lakásukban: puha szőnyegek a padlón, ergonómiailag tökéletesen kivitelezett székek, kanapék, kellemes ágyak a szobákban, és mindenütt olyan színek, melyek feledtetik a téli sötétséget. A hatalmas erdőségek bőven biztosítanak faanyagot a bútorokhoz, melyek különféle fenyőfajtákból és nyírből készülnek. A felületeket csak egyszerű páccal, esetleg lakkal kezelik, így látható a fa eredeti szépsége. Gyakran még a konyhában is fával borítják a padlót, a csempe vagy a kő túlságosan hidegnek hatna. Az ülőbútorokat erős vásznakkal vagy bőrrel vonják be. A textíliák közül a meleg, puha tapintásúakat részesítik előnyben: a gyapjút, a pamutot és a kötött, hurkolt anyagokat angórából, kasmírból. Műanyagból készült tárgyakat inkább kiegészítőként vagy praktikus célra a fürdőszobában, konyhában használnak.

 

A téli sötétséget a legtöbb otthonban világos színekkel próbálják ellensúlyozni. A bútorok nyers színűek, vagy áttetsző mézszínű, esetleg bézs pác fedi őket. A huzatok ugyancsak törtfehérben vagy valamilyen pasztellárnyalatban pompáznak, melyet még jobban kiemel egyik-másik bútordarab erőteljes színvilága. Kedvelt párosítás a nyers szín erőteljes naranccsal, tűzpirossal, égszínkékkel vagy fűzölddel. Népszerűek a növényminták, különösen a virágmotívumok. A bútorokat egyáltalán nem díszítik, ezek egyszerűek, modernek és jó minőségűek. Díszek inkább csak a polcokon vagy a vitrinekben láthatók: egy-egy szép üvegtál, gyertyatartó, kerámiaszobor. A finn lakásban kevés olyan tárgy található, amelynek ne lenne valamilyen funkciója. Nem jellemző a túlzsúfoltság, sokkal inkább a világos, átlátható térszerkezet, a nagy ablakok, s a modern otthonok általában egyterűek. Itt csupán a háló- és a fürdő-, valamint a gyerekszobák különülnek el egymástól. Egy finn lakás nem lehet annyira kicsi, hogy szauna el ne férne benne. A fenyőből épített izzasztófülkék, illetve a nagyobb szaunaszobák minden otthonnak nélkülözhetetlen tartozékai, ezzel már a tervezés fázisában is számolnak. A régi házak szaunáit hagyományosan parázzsal, az újakét villanykályhán melegített kövekkel fűtik fel.
A tradíció szerint a tél április 30-án, Valpurgis éjjelén ér véget. Ilyenkor az ünneplők tudják, hogy lassan kiszabadulnak otthonuk falai közül. Mert a ház, bármennyire is kényelmes, nem pótolja a napsütést és a ­nyári langyos szellőt. Ismét előkerülnek a vidám, színes kerti garnitúrák, a nehéz takarók helyett a könnyű plédek, és egy időre feledésbe merül a hideg meg a hosszú, hetekig tartó sötétség.