Berlini stílusban

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Míg a város kettéosztottsága lakóinak életét évtizedekig nyomasztotta, a mai huszonévesek számára ez a korszak csupán szüleik elbeszéléseiből, legfeljebb homályos gyerekkori emlékekből ismert. Érthető hát, hogy a fiatalok nosztalgiából, és a divatos retro stílust követve ragaszkodnak a hatvanas, hetvenes évek tárgykultúrájához. Berlin pedig valóságos aranybánya a retro szerelmeseinek.
A valamikori NDK főváros híres volt bútoriparáról. Gyáraiból modern vonalú, jó minőségű lakberendezési tárgyak kerültek ki. A tervezőket az akkori olasz sztárdesignerek és a Bauhaus-elődök munkái ihlették, de a bútorok kialakításánál a házgyári lakások méreteit is szem előtt tartották. A hatvanas évek közepétől lakótelepek sora nőtt ki a föld­ből, ezért a modern és praktikus bútorok iránt igencsak megnőtt a kereslet. Ebben az időben jelentek meg az első elemes bútorok és a komplett bútorcsaládok, azaz a szekrénysorhoz illő ágyneműtartót, éjjeliszekrényt, dohányzóasztalt is lehetett választani. Sőt egyes darabok több funkcióval is bírtak: a zsúrkocsi nem csupán a tálalást segítette, hanem ajtóval ellátva pohár- és italtartóként is szolgált, a fotel kihúzva ággyá változott, a dohányzóasztal oldalába kis szekrényt építettek, a szekrénysorba betolható íróasztallap került. A formák egyszerűbbé váltak.

 

Az otthonokat elárasztották a kocka és hasáb alakú szekrények és a tojásdad fotelek, ­melyek elődeikhez képest szokatlanul dísztelenek voltak. Annál több akadt viszont érdekes fogantyúból, süllyesztett fiókkihúzóból, ék alakú lábakból, lakkozott és politúrozott felületekből. A harmadik évezred elejének berlini fiataljai bőven válogathatnak szüleik korának bútoraiból, hiszen számtalan üzlet szakosodott a harminc-negyven évvel korábbi berendezési tárgyak felújítására, korszerűsítésére. De a német fővárosban egy-egy lomtalanítás után is viszonylag egyszerű jó állapotú, retro stílusú bútorra akadni. Többek között olyan székekre is, melyek leginkább egy korabeli sci-fi produkció kellékeire emlékeztetnek: egyetlen, tölcsérszerű lábon állnak vagy a hátsó lábakat a támla meghosszabbítása adja.

 

Napjaink berlini otthonában újra fénykorát éli a forgószék és a görgős fotel. A nappalikban futurisztikus külsejű álló- és mennyezeti lámpák világítanak, némelyek űrhajóra emlékeztetnek, mások inkább repülő csészealjra. Régebben ajtó helyett – takarékoskodva az amúgy is szűk hellyel – gyakran használtak függönyöket, melyek gyöngyökből, műanyag karikákból, színes, apró alumíniumlapokból vagy rafiából készültek. Ezek most látványos térelválasztóként születnek újjá. A falakat hangsúlyos mintázatú és színű tapéta borította. Körök, hullámok, egymásba érő háromszögek vagy nagy virágok díszelegtek a helyiségek falain, de a hetvenes évektől elterjedtek a tájképet ábrázoló óriásposzterek is. Ahogy a tapétán, a lakástextileken is burjánzottak az op-art minták vagy a hippiktől átvett, ám polgárivá szelídített népi motívumok, nyomott virágok, csíkok, batikolt anyagok. Az óriásposzter ugyan nem támadt fel, de a sűrűn mintázott tapéták és textíliák ismét megjelentek, természetesen sokkal jobb alapanyagból, mint elődeik. Újra felbukkant azonban az egykor népszerű babarózsaszín, a ciklámen, az orgonalila, a kanárisárga, az indigókék és ezek meglepő hatású párosítása.
A hatvanas évektől az NDK bútoriparát is meghódította a „műanyagláz”, így az otthonokban egyre gyakrabban tűntek fel a műanyag székek, asztalok, kisebb szekrények és kiegészítők. A retro követői számára ezért nagy érték egy-egy eredeti műanyag berendezési tárgy.
Sok berlini fiatal első lakása lakótelepen, panelházban található. Ebből a környezetből pedig nem rí ki a szülőktől begyűjtött harmincéves szekrény vagy az ülőgarnitúra, melyet felújíttatnak, új ruhába öltöztetnek. Sőt az ötletesebbek modern kiegészítőkkel vagy a korabeli formákat idéző, mai tárgyakkal párosítva látványos, bohém ente­riőröket alakítanak ki.