Ötszemélyes paradicsom

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Az ottani gondolkodásmód, a családcentrikus otthonteremtési szokások annyira megtetszettek neki, hogy elhatározta, ha egyszer párjával saját házat építenek, azt csakis ilyen szellemben fogja majd berendezni.
Amikor szegedi vendéglátóink építkezésbe kezdtek, már tudták, hogy lakberendezőre is szükségük lesz, aki formába önti, továbbgondolja elképzelései-ket, segít a megvalósításban és új ötletekkel gazdagítja az összképet. Budai Attila személyében meg is találták az ideális segítőtársat, aki olykor a ceruzát letéve akár vakolókanállal is hajlandó volt megmutatni, mit hogyan is képzelt el. Házigazdáink amit csak lehetett, saját kezűleg készítettek el, hogy minden olyan legyen, ahogyan megálmodták. Maguk vakolták rusztikusan durva felületűre a belső falakat, maguk festették le őket, Ytong falat építettek, sőt burkoltak is, ha kellett – bár mindketten értelmiségiek.
Nagy családot terveztek, sok helyre volt tehát szükségük. Tágas terekben gondolkodtak, különösképpen a konyha-étkező esetében, hiszen ez lett a ház középpontja mind a mindennapi életben, mind pedig építészeti szempontból. A cseppet sem helytakarékos megoldásokkal kialakított konyha hatalmas kürtőjével – melybe két páraelszívót is elhelyeztek –, Angliából hozatott, porcelán mosogatómedencéjével, különleges falfülkéivel, nyitott polcaival, épített elemeivel a vidéki élet nagyszerűségét hirdeti. Középre minden oldaláról használható, antikolt fenyőből készült munkasziget került, jelképes térhatárolóként pedig gipszkarton „gerenda” zárja le a konyha területét, melyre szárított virágcsokrokat aggattak. Hogy a békebeli idill tökéletes legyen, arról a bolhapiacokon talált, régi használati tárgyak, konyhai eszközök, kiegészítők gondoskodnak, melyek egészen elvarázsolt hangulatot árasztanak. A háziasszony gyűjtőszenvedélyének további bizonyítéka a mackókollekció, melynek darabjai a ház minden pontján felbukkannak.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A lakás másik legnagyobb forgalmú helyisége az ebédlőként használt, üveges veranda, illetve télikert, amelynek köszönhetően egész évben kerti partinak érezhetnek minden közös étkezést. A csupa üveg falakon át a kert egész évben a mindennapok festői hátteréül szolgál. Az ablaktáblák harmonikaszerűen egymásra hajthatók, ezáltal a helyiség nyárra nyitott, de mégis védett, fedett terasszá válik. A rusztikus épület tengelyében az emeletre vezető lépcső áll. A feljárót a házigazda elképzelései alapján zárt korláttal látták el, melyet a konyhai falfülkékre emlékeztető, lőrésszerű nyílásokkal törtek át. Alatta fonott kosarakban a tűzrevaló várja, hogy a kemencébe vessék. A vakolt, fehér tűzhely nemcsak fűt, hanem sütemény, kenyér, rétes sütésére is szolgál.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Leginkább egy Ibsen-dráma díszletének tűnik a finom romantikával berendezett nappali a középen álló zongorával, a csipkével takart kanapéval, a dohányzóasztalként használatos, régi utazóládával… Este válik igazán meseszerűvé az enteriőr, amikor felgyúlnak az ablakpárkányra szerelt hangulatlámpák, amelyek nem csupán sejtelmes fényekkel telítik meg a helyiséget, de – egy Hollan­diában bevált gyakorlat sze­rint – fényfüggönyt alkotva megakadályozzák, hogy kintről a kíváncsiskodók belássanak a szobába.
A lépcső a felső szinten meghitt előtérbe vezet, ahol a közös dolgozót alakították ki. Bármelyik emeleti ajtón kukkantunk is be, ugyanaz a gondosság, minden apró részletre kiterjedő odafigyelés érződik. A berendezés egyaránt tükrözi a háziak gondolkodásmódját, lakásszépítő szenvedélyét és a lakberendező szakmai felkészültségét, tapintatát is, mellyel érvényesülni engedte a lakók ízlését, egyéniségét…