Kávé és irodalom

Az ötszáz éves kapucíner és a Pilvax

Gondoltad volna, hogy akár ötszáz évvel ezelőtt is kávézhattál volna “Budapesten”? Pedig ez a helyzet. Lassan ötszáz éves lesz a kapucíner. Közel ötszáz esztendeje már kávéztak, kávézhattak a Duna partján. Persze a kávéházak igazi divatja csak néhány száz évvel később indult, de – ha kisebb kihagyásokkal is – ez a divat a mai napig töretlen.

A kávézás, a kávéház mindig a beszélgetésről, a társalgásról, a vitáról, vagyis mai nyelven: a kommunikációról szólt. A kávéház semleges terület, teli személyes történésekkel. Talán éppen ezért lehet, hogy igen sok dolog indult útnak kávéházi sarkokból, különtermekből. Szinte a kapucíner mellől kezdték Petőfiék a forradalmat, de ahogy akkor a Pilvax, később a Centrál, az Abbázia, a Japán, a New York, a Belvárosi és a Meteor – csak hogy a leghíresebbeket említsük – szintén nagy dolgok, nagy művek “szülőszobája” lett.

A Centráltól a Belvárosiig





A kávéházakban mindig nagy élet volt. A Centrálban kérte meg Babits – Karinthy, Kosztolányi, Szabó Lőrinc társaságában – Török Sophie kezét, itt szerkesztette Kiss József “A Hét” című lapját.

Több világjáró magyar artista karrierje indult a Meteorból és sok színész kelt el az úgynevezett színészvásárokon, ahol a vidéki szinidirektorok alkudoztak a színészekre, akiknek fogát, lábát és énekhangját éppúgy megvizsgálták, mintha csak egy lóvásáron lennének.

A Japánban – amely ma az írók könyvesboltja – szívesen töltötte az időt József Attlla, Karinthy, Déri Tibor, Ignotus, Szép Ernő, de komédiások és színészek, többek között a Latabárok csapata is szívesen kereste fel a különlegesre festett és jó konyhájáról híres kávéházat.

A mozgókép szintén a fekete mellől indult el, nem csoda, hogy az irodalmi élet mellett a mozisok törzshelye is valamelyik kávéház lett. A nagy körúti New York-ból szerkesztették az első közép-európai mozi hetilapot, innen indult a világhír felé Sir Alexander Korda.





Volt persze olyan korszak, amely nem szerette a beszélgetést, a kritikus gondolkodást, de még ebben a korban, az 1960-as évek derekán is kialakulhatott egy tipikusan kávéházi műhely, a “Belvárosi-kör”. Olyan tagjai voltak, mint Csoóri, Orbán Ottó, Konrád György, Hernádi Gyula, Mészöly és Jancsó Miklós és – ahogy Csoóri Sándor fogalmaz: “…ebből a megújuló kávéházi légkörből szakadt ki a Szegénylegények, az Így jöttem, a Tízezer nap…”


A kávézás, a kávéházak kultúrája tehát tovább él. A kilencvenes évek
elején – közepén szinte az utolsó régimódi kávéházak is bezártak, de talán csak azért, hogy főnixmadárként újjá éledjenek az ezredforduló környékén. Ma a kávézás kultúrája, a kávézóba járás elterjedtebb, mint valaha, gomba mód szaporodnak a kisebb nagyobb kávézók. És egészen biztosan újra vannak törzshelyek, műhelyek, asztaltársaságok. Csak a helyeket hívják máshogy. No és persze a kávékat…

Játssz velünk a Completa nyereményjátékán, ahol Completa ajándékcsomagot és Senseo kávéfőzőt nyerhetsz!