Magyarországon ma a lakosságnak kevesebb, mint a fele rendelkezik valamilyen megtakarítással. Elsősorban forintbetétben, életbiztosításban és önkéntes nyugdíjpénztárban tartjuk megspórolt pénzünket. E sorban az első legkézenfekvőbb megoldás legtöbb honfitársunk számára az elnyűhetetlen forint betét, amit a 60-as években bevezetett és igen népszerű takarékbetétkönyvek utódjának tekint a magyarok többsége.
Azokban az időkben nem volt sok választási lehetőség a megtakarítási formák között és nem is ösztönözte különösebben semmi a lakosságot arra, hogy jövőjét saját megtakarításaira alapozza, pénzügyi ismereteit fejlessze, hiszen a szocialista államban elvileg mindenkiről felülről gondoskodtak. A megszokás, hogy állam oldja majd meg a problémáinkat a mai napig él és érezteti hatását, amikor személyes pénzügyek tervezéséről van szó egy családon belül. Sok régi és jól bevált hagyománya elveszett a családi kasszával való tudatos gazdálkodásnak és mikor választanunk kéne, milyen formában takarítsunk meg, nagy bajba kerülünk, mert még a pénzügyi alapfogalmak jelentésével sem vagyunk teljesen tisztában.
Jól mutatja az emberek tájékozatlanságból fakadó tanácstalanságát az a felmérés, amelyben az emberek több mint negyven százaléka válaszolta, hogy egy hosszú távú pénzügyi terv vagy egy megtakarítási stratégia összeállítása nehezebb feladatnak látszik számára, mint megmászni a Himaláját. Nem is csoda, hogy a problémát inkább a szőnyeg alá söpörjük, mondván, abból a kevés pénzből úgysem tudok félretenni.
Pedig egy másik kimutatás alapján jóval többet tudnánk spórolni és ebből öngondoskodásra – életbiztosításra, nyugdíj előtakarékosságra, gyermekeink jövőbeni oktatására fordítani. Bár a felmérés szerint a régióban mi, magyarok tartjuk a legfontosabbnak a spórolást, mégis jellemző ránk általában, hogy meglehetősen nagyvonalúan bánunk a víz és villany használatával, de a fűtésszámla és az autó költségeit is látványosan tudnánk csökkenteni a legtöbb háztartásban egy kis odafigyeléssel. Évente ezeken a tételeken 100 ezer forint feletti összeget spórolhatna meg a legtöbb család. (Arról, hogy konkrétan milyen módszerekkel és mennyit spórolhatunk, a következő cikkben beszélünk részletesen.) A másik jellemző problémája a magyar háztartásoknak, hogy előszeretettel költik el azt a pénzt, amit még meg sem kerestek, és takarékoskodás helyett inkább az azonnali vásárlást választják hitelekből.
Pedig a hitelek felvétele csak még nagyobb eladósodáshoz vezet, ráadásul a felvett hitelek többsége olyan fogyasztási cikkekre megy el, amelyeket hosszabb rövidebb ideig nélkülözni is tudnánk. Egy öngondoskodó szemléletre átállva, takarékosabb életvitellel nagyon sok ember számára megspórolható az az összeg, amely például időskori anyagi helyzetét megalapozhatja. Az Allianz számításai szerint havi 25 ezer forintos induló befizetéssel és 65 éves nyugdíjkorhatárral számolva a 30 éves korban kezdett megtakarítás jelenértékén havi 68 ezer forintos életjáradékot eredményez, azaz ennyivel tudja az öngondoskodó ember kiegészíteni nyugdíját. Ugyanez a befizetés 35 évesen kezdve havi 46, míg 40 évesen kezdve 31 ezer forint havi pluszt jelent.
