„Békés kirándulásnak indult, de a végére valóságos rémálom lett belőle” – röviden így összegezte a napját a brit apuka, aki önként vállalta, hogy felnőtt kísérőként részt vesz egy 60 fős, ötödikes osztálykiránduláson. Simon élőben közvetítette a Twitter-oldalán nem mindennapi kalandját a természettudományi múzeumba. A nap során több mint 100 bejegyzést írt, amikből egyértelműen kiderül, hogy Simon már az első fél órában megbánta, hogy jelentkezett.
„Minden tiszteletem azoké a tanároké és tanársegédeké, akik ezt a tortúrát minden alkalommal végigcsinálják, valahányszor csak útnak indul az osztály. Hihetetlen mennyiségű szívásban volt ma részem” – írta a Twitteren Simon, akinek a gyerekek már azelőtt az idegeire mentek, hogy egyáltalán felszálltak volna a buszra.
Kép forrása: Twitter
„Hat gyerek van a csoportomban, az egyik épp most nevezett el »Bruv«-nak. Fogalmam sincs, mit jelenthet” – írta Simon indulás előtt, aztán egy következő posztban hozzátette, sose gondolta volna, hogy a biztonsági övek bekapcsolása ilyen bonyolult tud lenni. „És ha mindez nem lenne elég idegőrlő, a srác, aki Bruvnak nevez, és egyébként mellettem ül, most közölte, hogy szokott hányingere lenni a buszon. Nagyszabású.”
Simon posztjaiból kiderült, hogy a gyerekek már a kirándulás első fél órájában elfogyasztották az ebédnek szánt útravalókat, és az is, hogy már nagyjából két kilométer után a csoport felének vécére kellett mennie. Simon a kétórás buszút során mindössze egyszer nézett össze kislányával, de abban sem volt túl sok köszönet.
Az apuka azt írta, a kislánya sötét tekintettel bámult rá, „és meg mernék esküdni rá, hogy mintha azt mondta volna, hogy szánalmas vagy”. Az odaút egyébként azután kezdett igazi katasztrófába torkollni, miután az egyik gyerek elhányta magát, egy másik pedig folyamatosan szellentett.
„Gyakran ismételgetett mondatok:
- Ott vagyunk már?
- Abban a nagy házban a királynő lakik?
- Miért nem lehet mindenki gazdag?
- Miért van ott olyan sok ember?
- Közel vagyunk már?
- Rosszul érzem magam.”
Simon úgy hitte, ha végre megérkeznek majd, minden sokkal egyszerűbb lesz, de ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. A kaland java csak ezután kezdődött a múzeumban szétszéledő, aztán a csoportot nem találó gyerekekkel, ajándékbolttal és mosdókeresgéléssel.
„A hazafelé út volt a legrosszabb. Az egyik gyerkőc már az út elején rosszul lett, és hányt is, ami mint valami titokzatos vírus, végigsöpört az egész buszon. A kaput végül az tette be, amikor az egyik gyerek arról faggatott, nekem is van-e szeméremszőrzetem. Kész, ennyi volt. Soha, de soha többet nem leszek felnőtt kísérő” – jelentette ki utolsó posztjában Simon.
