Jó mintát kaptam otthonról: a szüleim soha nem élték meg tragédiaként, hogy szalad az idő, hogy eltelt újabb tíz év, hogy már nem működik úgy a testük, mint régen, hogy egyre mélyülnek a ráncok és őszül a haj. Édesanyám soha nem vágyott simább, feszesebb bőrre, nem áltatta magát a fiatalság varázslatát ígérő szerekkel, nem akarta soha leplezni a korát, mindig bölcsen és méltósággal élte és éli meg azt az életkort, amiben épp lépdel. Én mindezt csak most, három nappal a 40. születésnapom érzem át igazán, most fogom fel, mit kaptam tőlük, és általuk hogyan élek én kerek, elégedett és nagyon is boldog életet.
Én már harmincévesen is úgy éreztem, hogy ez egyre csak jobb lehet. Velem akkor indult be igazán az élet, és évről évre egyre csak jobb lett – és most, negyvenévesen is azt érzem, hogy még nincs megállás, ez egyre jobb lesz. Hogy miért?
Mert életet adsz
Mert negyvenévesen rengeteg nőnek megadatik, hogy anyává érik: életet ad és életben tart egy apró lényt, aki olyan elképesztő utazásra viszi, amiről korábban álmodni sem mert volna.
Mert már te magad döntesz önmagadért
Negyvenévesen már nem úgy döntesz, ahogy azt elvárják, hanem úgy, ahogy az neked, a családodnak, a gyermekeidnek és a férjednek jó. Ezt megélni elképesztően felszabadító érzés.
Mert végre megtanulsz hallgatni a megérzéseidre
A női bölcsesség mindenkiben kódolva van, de talán csak negyvenévesen jut el arra a pontra, hogy el is higgye, hogy van neki ilyenje. Ekkora már bízik ebben a belső bölcs nőben, teret ad neki, hisz neki – végül pedig elkezdi szeretni őt.
Mert egyre ügyesebben hallgattatod el a benned duruzsoló kritikus hangot
Mindenki ismeri ezt a belső szólamot, ami azt mantrázza, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég szép, elég erős, elég vékony, elég nőies, elég önálló, elég tökös. Negyvenévesen már nem ez a hang irányít, már résen vagy, és ha elnémítani nem is tudod (nem is kell), egyre ügyesebben érteted meg vele, hogy ne sürgessen, ne siettessen, mert keményen dolgozol magadon, egyre jobb és jobb vagy – és már köszönetet tudsz mondani neki, hogy minden nap figyelmeztet, és nem engedi, hogy ellustulj.
Mert eddigre kitakarítod a mérgező embereket az életedből
Megannyi csalódás és bukdácsolás után megtanulod felismerni a vér- és pénzszívókat, azokat, akik belőled táplálkoznak, és a bűntudaton, lelkiismeret-furdaláson kívül semmit, de semmit nem adnak. A negyedik x-en túl már se energiád, se időd, se naivitásod nincs ahhoz, hogy a mérgező embereket eltartsd, helyette arra a néhány emberre koncentrálsz, akik valóban számítanak.
Mert rájössz arra, hogy erős vagy
Furcsa, de senki nincs tisztában azzal, hogy lelki izmai mekkora terheket képesek cipelni. Negyvenéves korára annyi hegyet megmászott már, hogy kezdi tényleg elhinni magáról, hogy ő ezeket tényleg képes teljesíteni. Amikor eljön ez a pillanat, a magabiztosság csiklandós érzése elkezdi szépen bejárni minden porcikáját, és megtanulja vállon veregetni magát, és csendben kimondani önmagának: “Na boszi, ez szép volt! Ügyes vagy!”
Mert rájössz, hogy mindenki kamuzik
Sokan csak negyvenévesen ébrednek rá arra, hogy az emberek túlnyomó többsége kirakatot játszik. Mindenkin ott lógnak a keresztek, csak mi hajlamosak vagyunk bedőlni annak a máznak, amivel ezt palástolni próbálják. Kár a gőzért! Felesleges az irigység, a rivalizálás, a fájó vágyódás mások sikerére, boldogságára, mert neked ahhoz nincs semmi közöd, azzal nincs semmi dolgod, azzal foglalkozni teljességgel felesleges. Helyette koncentrálj szépen magadra!
Mert elkezded szépnek látni magad
Negyvenévesen már annyira tombol benned a nő, hogy ha akarsz, se tudsz elmenekülni előle. A diétával, megfeszített sporttal és a narancsbőrkrémmel töltött évtizedek után hirtelen ráunsz az önsanyargatásra, már nem akarsz tökéletesen sima, fiatal és feszes lenni. Elkezdesz megenyhülni magaddal szemben, és felfedezed tested előnyös tulajdonságait – és újraéled, hogy este tíz után milyen nagyon finom a sült csülök párolt lila káposztával és sült hagymás burgonyával.
Mert elkezded újra felfedezni magadban a gyereket!
Ha szerencsés vagy, ez már korábban elkezdődik, de az se baj, ha negyvenévesen tör rád a vágy, hogy újra gyermek légy. Ebben a korban már nem veszed magad túl komolyan, már leszarod, hogy mit gondol erről a környezeted, már nem a kirakatért élsz, hanem a nevetésért.
Megtanulsz rugalmasnak lenni
Megannyi érzelmi hullámvasutazás után egyszer csak ráébredsz arra, hogy nem kell rettegni attól, hogy bizonyos lépéseid elhozzák a világvégét. Megtanulod, hogy a dolgok nem mindig rajtad állnak, hogy a forgatókönyvíró az maga az élet. Negyvenévesen már nem akarsz megfeszülni, kontrollálni, keresztülvinni az elképzeléseidet, inkább elengeded, és rájössz, milyen jó érzés a nyugalom.
