Biztos a frászt hozom rád a levelemmel. Biztos azt hiszed, hogy ki akarlak oktatni arról, hogyan kezeld az új barátodat. Biztos azt hiszed, hogy le akarok fektetni pár szabályt arra nézve, hogyan kell bánni a gyerekeimmel.
Nem kell megijedned, nem ezért írok.
Üdvözölni akarlak!
Üdvözölni ebben az egyedi “modern családban”. Üdvözölni ebben az új életben, új kapcsolatban, amiben együtt veszünk részt. Igen, kapcsolatot mondtam, de nem a hagyományos értelemben.
A gyerekek miatt kapcsolatban leszünk ugyanúgy, mint ahogy kapcsolatban vagy a munkád miatt a főnököddel. Ha a siker a cél, legyen szó szülőségről vagy munkáról, a kapcsolat kulcsfontosságú. Nem fogom megtölteni ezt a levelet “ez már nem az én dolgom” típusú tanácsokkal meg olyanokkal, hogy hogyan bánj a férfivel, akit húszéves korom óta ismerek. Nem akarok semmi személyeset mondani róla, minden, amit elmesél neked magáról, csak rátok tartozik. Nem foglak felvilágosítani arról sem, hogy mi nem működött kettőnk között. Ebben a témában csak ugyanazt tudom mondani neked is, mint mindenki másnak:
“Szerintem ő a tökéletes férfi – valaki más számára.”
Talán furcsán hangzik, de drukkolok neked. A fiaim megismerik majd az apjuk olyan oldalát is, amelyikről eddig fogalmuk sem volt. Tanúi lesznek egy olyan fajta boldogságnak, amely egy új, virágzó kapcsolat örömeiből, izgalmaiból és rejtélyeiből áll. Látják az apjukat reménytelien sugározni. Hallják nevetni (túl hangosan és túl sokáig, ahogy mesélték), és beszélni, valami új varázzsal a hangjában. És mivel szeretik és csodálják az apjukat, mindez őket is boldoggá teszi.
Szeretném, hogy tudd, mennyire fontos, hogy önmagad legyél velünk. Nem szabad félned, ne ijedj meg tőlünk, és ne érezd magad kívülállónak. Mi is keressük a helyed a mi kis életünkben. Biztosak vagyunk benne, hogy ha neki jó vagy, akkor nekünk is jó leszel. Várjuk, hogy legyenek hibáid, rigolyáid, különcségeid, amiktől néha a fejünket foghatjuk.
És nem szeretnénk, hogy bármiben is megváltozz.
Ne érezd úgy, hogy nem tudsz velem, az új férjemmel vagy a gyerekekkel beszélni. Mondj akármit. Vagy ne mondj semmit. Kérlek, csak légy önmagad.
Elég gyakran fogsz látni minket (elsősorban a gyerekeket, de a férjemet és engem is). Azon kapod majd magad, hogy egy sarokban ülsz velünk és játszunk, ballagáson vagyunk és sok más eseményen. Lehet, hogy először kínos lesz, de remélem, hogy ez hamar megváltozik. Miközben a gyerekek tudják, hogy az apjukkal elváltunk, tudniuk kell azt is, hogy mi, felnőttek, együtt vagyunk az ő támaszaik.
Azt szeretném, hogy ők a színpadról ránk, a közönségre lenézve azt érezzék, hogy mi mindannyian örömmel és büszkeséggel figyeljük őket. Sok barátom kérdezte tőlem, hogy nem lesz-e furcsa a gyerekeknek, ha az apjuk és a mostohaapjuk között kell ülniük. Ennél sokkal furcsább dolgokat is megtettem már annak érdekében, hogy jó embert neveljek belőlük (hogy például csak a bekakilós dalt említsem). Nem könnyű feladat. Arra kérlek, hogy állj be közénk (amikor felkészültél), és legyél része ennek a kis társaságnak, ami feltételek nélkül támogatja őket.
Előfordulhat, hogy hirtelen egy köztem és az exférjem közötti beszélgetésben találod magad. Kérlek értsd meg, hogy muszáj kommunikálnunk azért, hogy csodálatos embereket neveljünk a gyerekeinkből. Néha ezt majd gyakrabban kell csinálnunk. Ilyenkor lesz szükséged arra felkészültségre, amit az előző bekezdésben említettem, hogy tudd, hogy mikor szólj közbe. Ne érezd magad kényelmetlenül, mert olyan beszélgetés, amelynek középpontjában nem a gyerekeink vannak, szinte nem is létezik.
Sosem fog felhívni, hogy divattanácsot adjon.
Sosem fog felhívni, hogy ajánljon egy tévéműsort.
Sosem fog felhívni, hogy elmesélje egy munkanapját.
A mi kapcsolatunk három növésben lévő gyerek körül forog. Ha netán valaha másról is beszélnénk, míg egy légtérben vagyunk, akkor tudnod kell, hogy az én helyem az ő életében szigorúan a “gyermekek anyjának” helye.
Semmi más.
Adok neked egy csomó kiindulási pontot, hogy milyen elkezdeni egy kapcsolatot tizenéves gyerekek apjával. Ez a kapcsolat nekik is új, és fogalmuk nincs, hogy mit tehetnek vagy mit mondhatnak a közeledben. Kamasz gyerekek a saját kis életükkel, reményeikkel, álmaikkal, és ők sincsenek mindig a legjobb formájukban. Arra kérlek, hogy ahogy egyre inkább jelen leszel az életükben, próbáld meg az ő egyéniségüket megismerni.
Abban reménykedem, hogy ahogy telik az idő, és egyre többet lesztek együtt, mindannyiukkal különleges kapcsolatot tudsz majd kialakítani. Ehhez tudatos munka és sok erőfeszítés szükséges. És időnként nem lesz könnyű, ugyanúgy, ahogy minden nehéz, amiért érdemes küzdeni.
Remélem, hogy ez a levél nem ijeszt el téged. Gondolom megérted, hogy amikor először találkoztunk, és esetlenül kezet fogtam veled, akkor mindezt nem tudtam elmondani.
Tisztelettel üdvözöllek köztünk!
Tina
