Kedves Anyuka!
Hogy érzed magad most, hogy már pár hetes a babád és egy kicsit leülepedtek benned az érzések? Valószínűleg a boldogság, fáradtság és szorongás egyvelege kavarog benned. Mert furcsa érzés anyává válni, kicsit nyomasztónak is mondanám. Jól emlékszem azokra az első hetekre, arra a teljes kimerültségre, amikor azt gondoltam magamban, hogy valószínűleg nem érem meg a másnap reggelt. És ha meg is érem, nem bírom még egy napig ezt csinálni. Úgy tűnt, lehetetlen küldetésen vagyok ,és egyáltalán nem éreztem magam jól felkészültnek vagy alkalmasnak az anyaságra.
Friss anyaként minden olyan állandónak tűnik. Mintha teljesen reménytelen lenne, hogy valaha is megváltozzon a helyzet, amiben épp vagy. Mint például amikor a gyermek nem alszik pár óránál többet, azt is húsz részletben egy nap alatt. Egyáltalán, hogyan kell rávenni egy babát, hogy elaludjon? És hogy úgy is maradjon? Le sem mered tenni a babát, mert mindenféle veszély leselkedik rá, vigyáznod kell minden sóhaját. Én az első két hónapot félkezesen töltöttem, mire rájöttem, hogy nem kézigránát a babám, nem fog felrobbanni, ha néha lerakom a kiságyába.
Eljön az idő, amikor újra aludhatsz majd. De tényleg.
Most úgy tűnhet, hogy soha többé, és esélyed sincs, de ahogy a babád növekszik, egyre kevesebb tejre lesz szüksége éjszaka, nem fog felkelteni háromóránként. Ki fogod találni azt is, hogyan tudod megnyugtatni és elaltatni. Nem kell trükköket és praktikákat tanulnod, most neked nem ezzel kell foglalkoznod, csak tedd, amit jónak látsz, ami ösztönből jön. Pici még, nem tudod elrontani. Ha pedig mégis, lesz elég időd, hogy kijavítsd a rossz szokásokat. Majd ha készen állsz rá. Majd ha már elég erős leszel hozzá. És főleg majd akkor, ha már számít. De ez még nem az az időszak.
Hidd el, tényleg könnyebbé válik idővel. Ahogy semmi más, úgy ez az állapot sem tart örökké. Minden elmúlik, minden változik, tartsd ezt észben. Mindenféle időszakok jönnek-mennek, te pedig mindegyikből tanulsz majd valamit. Olyan vagy, mint egy pálmafa, ami túléli a cunamit, mert együtt hajlik a széllel. Az anyukáknak olyan erőforrásaik vannak, mint senki másnak, erre kell emlékeztetned magad a legnehezebb napjaidon. Majd csak kapkodod a fejed, ahogy napról napra hirtelen változik minden. Az egyik pillanatban jól alszik a babád, másnap viszont már fogzik, és éjjel virrasztani kell vele. Vagy amikor ma még lelkesen szopik, de holnap már sztrájkol, és úgy tesz, mintha nem tudná, mit kell kezdenie a melleddel. Hogy arról már ne is beszéljünk, amivel évekig az őrületbe kerget majd, hogy ami tegnap még kedvenc étel volt, azt ma már kiberregi a szájából.
Kalandos út áll előtted, az egyszer biztos. Olyan, mintha semmit sem te irányítanál, amitől lehet, hogy jelenleg frászt kapsz.
Ne aggódj, mindenki beijed ettől, teljesen normális anyai reakció. Én még most is frászolok, pedig már 11 éve anya vagyok. De ez van, el kell fogadni, hogy a babák – ovisok, iskolások, tinik… – nem úgy működnek, ahogy az a könyvekben le van írva. Néha a legjobb, amit tehetsz, ha csak hagyod magad sodorni az árral. Valószínűleg már arra is ráébredtél, hogy az anyaság minden kaland ellenére is egy elég monoton dolog. Sőt sokszor még magányos is. Menj ki mindennap a levegőre, sétálj egyet, és tartsd a napba az arcodat. Találkozz más anyukákkal vagy a barátaiddal. A babád hordozható, nincs helyhez kötve, ne félj vele kimozdulni a lakásból.
Az egyik legfontosabb teendőd most az, hogy soha ne kérdőjelezd meg a döntéseidet. Ne rágódj rajtuk, ne ostorozd magad. Senki sem tökéletes, ne is törekedj rá. Mind csak a tőlünk telhető legjobbra vagyunk képesek. Ne legyen bűntudatod. Ha szereted a babádat, és a legjobbat akarod neki, akkor neki te vagy a világ legjobb és legtökéletesebb anyukája. Az anyai bűntudat, úgy tűnik, megszületik a babákkal együtt, és ha nem figyelünk oda, és nem állítjuk le, akkor nem is szűnik meg a rá következő minimum negyven évben. Inkább állj ki a döntéseid mellett, ne hagyd, hogy bárki elítéljen, megszóljon, kritizáljon.
Tudd, hogy ha megteszel minden tőled telhetőt, az bőven elég.
Rendben van az is, ha néha olyan gondolataid vannak, amiket nem szeretnél a magadénak tudni. Amikor azt érzed, hogy kész, véged van, nem bírod tovább, alkalmatlan vagy erre. Egyszer egy barátnőm sírva hívott fel, hogy “ha nem alszik el nagyon gyorsan ez a gyerek, kivágom az ablakon”. Nyilván esze ágában sem volt kihajítani tényleg a saját gyerekét. Csak annyira frusztrált, fáradt és kimerült volt, hogy muszáj volt valamit mondania mérgében. Nem vagy rossz ember és rossz anya, ha néha te is felrobbansz. Csak egy teljesen átlagos, normális emberi lény.
És legvégül: legyél kedves magaddal. Mindennap. Ez a te negyedik trimesztered, át kell esni rajta. Ne várj el magadtól túl sokat. Beszélgess sokat azokkal a barátnőiddel, akik már túl vannak rajta, az ő szavaik segíthetnek neked a legtöbbet. Ne félj segítséget kérni, ha úgy érzed, szükséged van rá. Az életednek ez a szakasza az egyik legnagyobb kihívás, de ha körülnézel és nyitsz mások felé, észreveszed, hogy milyen sok anyuka jár ugyanabban a cipőben, mint te. Csak ők sem merik elmondani, mert ilyenkor boldognak és rózsaszínnek illik lenni. Pedig a legtöbben átmegyünk ezen és a végén épségben kikeveredünk az első időszak zűrzavarából. Kitartás, könnyebb lesz hamarosan. Hidd el, remekül csinálod!
Olvass még többet az anyaságról:
- A 100 legjobb dolog az anyaságban
- Anyaság: elképzelések vs. valóság
- 15 titok, amitől könnyebb az anyaság – tapasztalt anyukák vallomásai