“Szerintem az a szerelem, ha apa horkol, anya meg megfogja a karját, hogy ne horkoljon!”

A minap egy óvodában jártam, ahol a gyerekek mágikus gondolkodását mértem fel. Mágikus gondolkodásnak hívjuk, amikor a valóságról csak kevés információjuk van a gyerekeknek, és azt a kevés tudást kénytelenek a fantáziájukkal kiegészíteni. Tulajdonképpen ez éppen olyan, mintha egy puzzle-t raknának ki a fejükben, amiben vannak valósághű darabok is, azonban a hiányzó lyukakat spontán módon egészítik ki számukra releváns, elfogadható elemekkel. Következzék három kislány, három párbeszéd, amiben jól nyomon lehet követni a gyermeki gondolkodás sajátosságait.

“Apunak is nagy a hasa, de csak sör van benne” – Lili, 5 éves

– Lili, szerinted mi az, ami világít az égen és a meleget adja az embereknek?
– Az a nap.
– Szerinted, hogyan kerül fel a nap az égre?
– Szerintem felteszik létrával.
– Ki teszi fel létrával a napot az égre, mit gondolsz?
– Hát az Isten, csak ő tudja feltenni oda magasra. Tudod, ha valaki szül babát, akkor feltesznek neki egy napot az égre.
– De ha sok baba születik, akkor minden babánál feltesznek egy napot az égre, szerinted?
– Nem, csak akkor, amikor a szülőknek az első babája születik.
– Értem. És mit gondolsz, hogy marad a nap ott fenn az égen, hogyhogy nem esik le?
– Hát tesz oda ragasztót, napocskaragasztót, és akkor az fenn marad, soha nem fog leesni. Te már láttál leesni az égről napot? Mert én még nem, csak csillagokat.
– És mit gondolsz, hogy este miért van sötét? Hova tűnik a nap?
– Lemegy. Hát te nem tudod?
– De tudom, tényleg lemegy minden este. Lili, mit gondolsz, ha oda van ragasztva, akkor hogyan megy le az égről?
– Hát biztosan levágja magát vagy leszaggatja. Erőlködik, attól olyan piros, amikor a hegy mögött megy le. Apa feje is piros, amikor erőlködik a WC-n, tudod, amikor szorulása van. Na hát a nap is erőlködik.
– Értem. Valóban nagyon piros, amikor lebukik. Szerinted hová megy a napocska este, hogy nem világít?
– Hát egy házhoz megy, ahová bemegy.
– És melyik házat választja a napocska a sok ház közül, Lili?
– Ami közel van hozzá, onnan választ egyet. Oda elbújik, és azután feljön a hold. Vagyis felteszik a Holdat.
– Lili, ki teszi fel a holdat az égre, mit gondolsz?
– Egy óriás, aki magas, és aki feléri az eget.
– És mit gondolsz, miért kell felrakni az égre a holdat?
– Azért kell a hold, hogy ha este későn megyek haza, ne essek el a járdán. A csillagok pedig azért kellenek, hogy sokfelé világítsanak, mert a hold nem tud sokfelé világítani.
– Hm. A csillagok hogy kerülnek fel az égre?
– Feldobják az emberek, hogy ott világítsanak, ahol laknak.

*****

– Lili, szerinted hogyan születik a kisbaba?
– Megteremti az Isten.
– És ha megteremtette, akkor hová teszi a kisbabát?
– A néni hasába teszi. A bácsinak nem lesz kisbabája, nem tud megnőni a pocakja… Ez nem is igaz, apunak is nagy a hasa, de csak sör van benne.
– Szerinted, miért nem lesz a bácsinak kisbabája?
– Mert így teremtette a bácsikat az Isten, hogy nem lesz.
– És hogyan születik meg a néni hasából a kisbaba, mit gondolsz?
– Hát van, akinél elszakad a szál, és van, akinek felvágják a hasát. Mert tudod a Marci anyukájának elszakadt a szál, de az én anyukámnak felvágták a hasát és megszülettünk ketten, én és a testvérem, Lulu, mert ikrek vagyunk. Lulunál elpattant a szál, nálam meg felvágták a hasát. Ezért inkubátorba tettek engem.
– Miért kellett inkubátorba tenni téged?
– Mert felvágták anya hasát.
– Mi az az inkubátor?
– Hát az, amibe a kisbabákat beleteszik aludni.
– Mit gondolsz, miért teszik a babákat az inkubátorba?
– Hogy tudjanak aludni, mert nem tudnak máshol és csak sírnak.
– Na és szerinted a kisbaba hogy kerül be a néni hasába?
– Oda beleteszi az Isten.
– Lili, honnan tudja az Isten, hogy kinek a hasába tegye a kisbabát?
– Hát kiválasztja. Annak teszi bele, aki elég jó.
– Akkor lehet, hogy holnap a te hasadba tesz kisbabát? Téged fog választani?
– Nem, engem nem választ, mert én kicsi vagyok. Nem mindennap csinálja, néha megpihen egy kicsit, mert ez fárasztó munka.

“Ha nem szeretnek, akkor nem dobog a szív” – Juli, 5 és fél éves

– Juli, szerinted mit jelent az a szó, hogy szerelem?
– Hát azt, hogy örökbe fogadnak. Mert anyukám meg apukám szerelmesek voltak egymásba és örökbe fogadtak. Anyukámnak felvágták a hasát, de nem találtak benne kisbabát.
– Mi történt, amikor felvágták anya hasát?
– Bevarrták. Aztán aludt. Mondta nekem, hogy nem fájt neki.
– Szerinted miért kellett neki felvágni a hasát?
– Mert meg akarták nézni, van-e benne kisbaba. De én nem a hasába születtem. Én egy házban voltam, egy néni vigyázott rám. Én oda születtem. Anyáék megkerestek. Amikor a házba születtem, akkor tél volt, aztán vigyáztak rám, utána hazajöttünk. Másnap vissza kellett menni, mert még nagyon kicsi voltam. Amikor egyéves voltam, akkor hoztak el anyukámék, de addig kétszer vissza kellett engem vinni. Beültettek a kocsiba hátra, és anyukám vett nekem csokit. Addig soha nem ettem még csokit.

*****

– Juli, szerinted mi az a szeretet?
– Hogy szeretünk.
– Hogyan szeretünk?
– Megpusziljuk egymást. Meg a szívünkben érezzük. Dobog a szívünk! Ha nem szeretnek, akkor nem dobog.

*****

– Juli, szerinted mi a pénz?
– Azzal lehet fizetni.
– Szerinted mi mindenért kell fizetni?
– Mindenhol kell. Tudod, vannak szegények a piacnál. Van egy kis doboz, abba adják nekik a ruhákat, és akkor ők már nem lesznek szegények.
– Szerinted mit jelent az, hogy gazdagnak lenni?
– A gazdagnak van csokija, a szegénynek nincs csokija. Tudod, van mellettünk egy ház, ott gazdagok laknak, mert a gyerek mindennap új ruhában játszik. Állandóan új ruhát vesz fel, és beleül a porba. Annyi ruhája van, hogy nem fér a házba, annyira gazdagok!

*****

– Juli, szerinted mi a szél?
– Tudod, ami fúj.
– Na és honnan jön a szél?
– Keletről jön. Hát te nem tudod? Fújja a fák levelét. Amikor nem fúj, akkor a levelek nem mozognak. Ezt a szél csinálja, ez a dolga. Csak nem mindig fúj, mert messze lakik, és mindig máshol van dolga, máshol kell fújni. Amikor nem dolgozik, akkor biztosan süt a nap.
– A nap hogyan került fel az égre?
– A nap eltolja a felhőket és előbújik.
– Hogyan került fel szerinted?
– Este felmegy a Hold, és reggel meg felmegy a nap az égre. Fogódzkodik. Tudod, ami sok van neki, azzal kapaszkodik.
– A sugaraival?
– Igen, a sugaraival fogódzkodik a felhőbe. Este meg nem fogódzkodik, szép lassan lecsúszik az égről.

Fotó: Katie M. Berggren

“Azért jó szerelmesnek lenni, mert akkor nem vagy egyedül” – Gina, 6 és fél éves

– Gina, miben különböznek a lányok és a fiúk?
– A lányoknak hosszú hajuk van, a fiúknak rövid.
– De vannak hosszú hajú fiúk is és rövid hajú lányok is, szerintem.
– Igen, de akkor is látszik rajtuk, hogy fiúk vagy lányok. A lányok lila és rózsaszín cipőbe meg ruhába járnak, olyan királynősbe, a fiúk meg pólóban, meg a hangjuk is más. A lánynak van fülbevalója és a nagylányok ki vannak sminkelve.
– Gina, mi dönti el szerinted, hogy egy anyukának kislánya vagy kisfia születik?
– Hát hogy melyik a kedvenc színe. Ha a rózsaszínt szereti az anyuka, akkor kislánya lesz, ha a kéket, akkor kisfia.

*****

– Gina, mit gondolsz, hogyan születik a kisbaba?
– A gólya hozza.
– Szerinted, honnan hozza gólya?
– A mennyből hozza a kisbabákat. De elfárad, mert nagyon hosszú az út. Aztán odaadja az anyukának. Az anyuka kint van az udvaron, ott várja.
– De honnan tudja a gólya, hogy melyik anyukának kell odaadnia a kisbabát?
– Annak adja oda, akinek nincs még kisbabája. Van a gólya hátán egy fészek, abba beletesz egy lepedőt és abban van a kisbaba. Mikor az anyuka kint van az udvaron, odaadja neki. Az anyuka meg eteti, ápolja, szeretgeti.
– És akik ketten vannak testvérek, ott hogyan történik? Az anyukának volt már babája, amikor hozott a gólya egy másikat.
– Hát az anyuka meggondolja, hogy neki kell még egy kisbaba, és megüzeni a Jézuskának. A Jézuska meg megmondja a gólyának. És akkor az az anyuka is kimegy az udvarra és ott várja a gólyát.
– Gina, ki az a Jézuska?
– Tudod, ő az, aki teremtett. Ő teremt minket, meg szeret is minket. Mindent ő teremt a mennyországban, és ő mondja a gólyának is, hova vigye a kisbabát.
– Szerinted mi az oka annak, hogy olyan kicsi babákat visz a gólya?
– Mert nem bírná el a mennyország, ha nagyok lennének. A földön nőnek meg. A Jézuska csak ekkorát tud teremteni.

*****

– Gina, meg tudod mondani, hogy mi az a mennydörgés?
– Hááát, esik az eső. Dörög az ég, mert nem szereti az ég az esőt. Elzavarja az esőt olyankor.
– Mit gondolsz, hogyan lesz az eső?
– A felhőkből, bezáporozik. A felhő összeszedi az esőt, ha túl sok van neki, akkor kirázza magából. Hát te még nem láttál ilyet?
– De láttam már, persze. És szerinted honnan szedi össze a felhő?
– Nahát, még ezt sem tudod? A párából.
– Nem tudom, mi az a pára. Elmondanád nekem?
– Tudod, amikor a hidegre ráül a meleg, akkor van pára. A felhő összeszedi, a szél ráfújja a felhőre, összegyűjti. Amikor már sok van neki, akkor kirázza magából, mert nehéz neki.

*****

– Gina, szerinted mi az a szerelem?
– Az, amikor anya és apa szeretik egymást. Amikor szeretnek együtt lenni. Régen szerelmesek voltak, de aztán nem. Most megint szerelmesek szerintem. Az a szerelem, hogy amikor apa horkol, akkor anya megfogja apa karját, hogy ne horkoljon, apa meg mozdul egyet.
– Miért horkol apa, szerinted?
– Mert tele van az orra fikával. Nappal nem horkol, mert akkor kifújja, de éjjel nem tudja kifújni, és akkor tele van az orra és akkor horkol.
– Szerinted miért jó szerelmesnek lenni?
– Azért, mert akkor nem vagy egyedül. Tudod, én nem szeretek egyedül lenni, mert akkor félek. Én is szoktam szerelmes lenni, és akkor nem félek.