A sima konyhasó árának sokszorosáért vesztegetik a tagadhatatlanul különleges látványt nyújtó himalájai sót, amelynek különféle előnyöket tulajdonítanak a gazdag nyomelem-tartalmától kezdve a benne rejlő ásványai anyagokon át egészen odáig, hogy a szervezet bioenergia-szintjét is alaposan felpumpálja. Emellett lúgosító hatást is tulajdonítanak neki, amelyről a mai napig nem született megalapozott tudományos kutatás, ami igazolná, hogy lenne bármiféle pozitív hatása.
De akkor miért más színű a himalájai só, tehetné fel a kérdést a kedves olvasó. Erre is megvan a magyarázat, ezt ugyanis vasmolekulák okozzák, ez azonban nem jelenti azt, hogy a himalájai sóval a vashiányt is meg lehetne oldani, mivel olyan csekély mennyiségben tartalmaz vasat, hogy az tényleg csak arra elég, hogy elszínezze az egyébként teljesen mezei konyhasóhoz hasonlóan nátrium-kloridból álló himalájai sót. A vashiány pótlására a szakemberek ezért például a lencse vagy a spenót fogyasztását szokták javasolni.
A himalájai só elenyészően csekély vastartalmának köszönheti a színét (Fotó: Getty Images)
A himalájai sóval kapcsolatban gyakori érv, hogy több tucat ásványi anyagot tartalmaz, a konyhasó viszont növeli a vérnyomásunkat. Trükkös érvelés, mert míg a himalájai sóban valóban találhatóak különféle egyéb ásványi anyagok, azok legfeljebb a vashoz hasonló mértékben vannak jelen benne, 98 százalékban pedig továbbra is nátrium-kloridról beszélhetünk. Ami pedig a vérnyomást illeti: mivel mindkettő nátrium-klorid, a himalájai só is pont ugyanannyival növeli a vérnyomásunkat, mint a sima, asztali.
A rózsaszín – és méregdrágán árult – sónak baktérium- és gombaölő hatást is tulajdonítanak, ami történetesen igaz, ám ugyanez elmondható a mezei nátrium-kloridról is, vagyis csak ezért teljesen felesleges kiadni rá a pénzt.
Természetesen ha valakinek tetszik a himalájai só különleges színe, árnyalata, nyugodtan fogyassza, csak ne várjon tőle semmi mást, mint az asztali sótól.