Rita (23 éves asszisztens)
Pályakezdőként marketinges munkát végeztem pár hónapig, de éppen most váltottam, mert Budapestre költöztem. Most egy bank brókerirodájában dolgozom, pontosabban két napot voltam már bent. Fontosnak tartom, hogy egy új munkatárs barátságos legyen, ehhez én is tartom magam, bár szerencsére nem vagyok nehéz helyzetben, mert fiatalokkal vagyok körülvéve, így könnyen megtalálom velük a közös hangot. Mindenképpen nekem kell alkalmazkodnom ebben az új helyzetben, mert mégsem várhatom el a többi embertől, hogy ők egy emberként alkalmazkodjanak hozzám. Sosincs könnyű helyzetben az, aki új közösségbe kerül, főleg, ha munkáról van szó. Az ember minimum napi nyolc órát tölt a munkahelyén, nem mindegy tehát, hogy milyen légkörben. Úgy gondolom, hogy nekem, mint új munkatársnak meg kell dolgoznom nemcsak a szakmai sikerekért, hanem azért is, hogy a közösség befogadjon. Két nap után úgy néz ki, sikerül.
Karcsi (29 éves üzletkötő)
Hatalmas szerencsém volt, amikor a jelenlegi munkahelyemre kerültem. Éppen azon a héten tartották nagyszabású céges bulijukat. Hát nem piskóta, amit „multiék” egy ilyen buli alkalmával művelnek! Azelőtt csak kisebb cégeknél dolgoztam, nem volt részem hasonlóban. (Mindenki el tudja képzelni, hogy semmire nem sajnálják a pénzt!) Nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet ez a buli, mert azért mégis sokkal lazább a hangulat, egy-két pohár után az ember nem annyira visszafogott, mint az irodában. Bedobtam az éppen aktuális poénjaimat (amúgy sem vagyok az a visszafogott típus) közül a legjobbakat, s már a társaság fele rám figyelt. Hétfő reggel már mint régi havert üdvözöltek, s így a munka is könnyebben ment, a poénkodást azóta is elvárják tőlem, bár nem is esik nehezemre.
Magdi (26 éves, jelenleg munkanélküli)
Volt már egy pár munkahelyem, sehol nem dolgoztam két évnél többet. Szerintem nem vagyok olyan nagyon nehéz eset, csak egy kicsit zárkózottabb, mint a ma ideális munkaerő. Mindenhonnan csak azt ontják az emberre, hogy akkor vagy sikeres, ha ambíciózus vagy, nagyon agilis, jó kommunikációs készségű, nagy teherbírású, nincs családod, a cég rendelkezésére állsz jóformán éjjel-nappal és persze rendelkezel a megfelelő szakképzettséggel. Bár mintha azt venném észre mostanában, hogy ez utóbbi nem is esik olyan súllyal a latba, mint az emberi tulajdonságok. Én visszahúzódóbb vagyok, mint az itt említett ideál, de a munkámat mindig rendesen elvégzem. Hát ez eddig sehol nem volt elég, valahogy mindig kilógtam a sorból. A céges bulikon sem éreztem túl jól magam, kívülállónak láttak, és én is ezt éreztem. Nem lettem a közösség része, ezért vagy ők váltak meg tőlem, vagy én mondtam fel. Most éppen nyelvet tanulok, jólesik, hogy nem kell minden nap megjátszanom magam, hogy elfogadjanak. Nem tudom, hogy lesz tovább, de elhatároztam, igénybe veszem egy pszichológus segítségét, hátha változik valamit a helyzet.
