Endometriózis fajták
Az endometriózis típusokat előfordulásuk helye, és a betegségben szenvedők életkora szerint három csoportba oszthatjuk:
1. a méhfalba ágyazódott (35-40 év felett)
2. a méhen kívüli szerveken kialakuló
(35 év alatt)
3. a nemi szerveken kívüli szervekben létrejött (kortól független) rendellenesség.
A felsorolt csoportok jellemzői:
1. Leggyakoribb, hogy a méhfalba, a méh izomrostjai között, közvetlen terjedéssel jön létre (endometriosis interna, adenomyosis) endometriózis sziget. Ilyenkor a méh megnagyobbodik, a menstruációk bővebbé és fájdalmasakká válnak. Az előbbi oka, hogy a méh izomzata nem tud rendesen összehúzódni. Általában 35-40 éves kor felett alakul ki.
2. Korábbi életkorban, nem szült nőkben alakul ki a betegség méhen kívüli, a kismedencében burjánzó formája (endometriosis externa). Legtöbbször a petefészkek felszínén és állományában találhatók barnás folyadékot tartalmazó tömlők, melyek tartalma folyékony csokoládéra emlékeztet. Csokoládécisztáknak is szokták ezeket hívni, amelyek lehetnek borsónyitól egészen ökölnyi méretűek, gyakran többszörösei annak, illetve kétoldaliak.
3. Szintén gyakori a méh mögötti üregben és a hátsó méhszalagokon látható endometriotikus csomó, mely a méh mozgatására, valamint nemi élet kapcsán jelentős fájdalmat okozhat. Előfordulhat még a petevezetőkben és gyakran a kismedence hashártyaborítékán kisebb-nagyobb vörösesbarna, később kifehéredő csomó formájában.
A betegség egyéb formái
Gyakran találunk az endometriózis szövetek környékén összenövéseket, bélletapadásokat, olykor a burjánzó szövet szinte belenő a szomszédos szervekbe.
Időnként műtéti hegekben, vagy gátmetszés hegében is megtelepedhetnek méhnyálkahártya szövetdarabkák.
Ritkább forma amikor nem a nemi szervekben vagy azok hashártyáján, hanem a belekben, tüdőkben, ízületeken, húgyhólyagban vannak csomók. Ilyenkor is meghatározó a ciklusfüggő, az adott szervre jellemző panasz.
