Mi az a ciszta?
A ciszták általában 5-6 centiméter átmérőjűnél kisebb, folyadékkal telt tömlők, melyek a petefészek állományán belül helyezkednek el. Leggyakrabban a szövettanilag jóindulatú, ún. funkcionális cisztákkal találkozunk. Ezek a petefészkekben a menstruációs ciklus folyamán végbemenő változásokkal függnek össze.
A petefészkek működése
A menses után az agyalapi mirigy stimuláló hatására egy tüsző megérik, mely normális élettani körülmények között a két menses közötti középidőben megreped. Ekkor kb. 20mm átmérőjű. A tüszőből kiszabadul a petesejt, mely vagy felszívódik, vagy megtermékenyül a petevezetőben – az időben érkező spermiumok által. Ha nem következik be a terhesség, a tüszőben kisebb vérzés keletkezik, és a kis üreg ún. sárgatestté alakul át. Ez biztosítja a progeszteron nevű hormon termelését, mely a méhnyálkahártya terhességhez szükséges átalakulását váltja ki. Amennyiben a várandósság nem jön létre, akkor általában a tüszőrepedést követő 14. napon a méhnyálkahártya vérzéssel kísérve lelökődik, ezt nevezzük mensesnek, vagy menstruációnak. Ez esetben a sárgatest elsorvad. Ha terhes marad a hölgy, akkor fennmarad és megfelelő ritmusban növekszik.
Vizsgálati módszerek
A petefészek cisztáinak felismerése tapintással, szükség esetén ultrahangos vizsgálattal történik, melynek során általában egy sima falú, híg folyadékkal telt, jól körülhatárolt tömlőt látunk. Ez utóbbi azért is fontos lehet, hogy biztonsággal kizárjuk a petefészekben előforduló valódi daganatokat, melyek jó- és rosszindulatúak is lehetnek. Az utóbbiak elsősorban idősebb életkorban jelentkeznek, és sajnos csak későn okoznak tüneteket. Szűrésük egyelőre megoldatlan.
A valódi petefészekdaganatok szövettanilag és eredetüket illetően igen változatosak, ezek részletezésére itt nem térnék ki. Diagnosztikájuk és kezelésük érdekes és sokoldalú, az utóbbi évtizedben a kezelés eredményessége sokat javult hazánkban is.
