Persze nem olyan sport ez, amibe csak úgy belevágna az ember. Komoly tanfolyamon kell részt venni hozzá, bár ez már nem lehet gond. Főleg Budapesten még válogathatsz is az iskolák és a szervezetek között. Az elméleti oktatáson kívül elsőként a medencés merülések következnek, csak aztán engedik a lelkes jelölteket az élővíz közelébe.
Ráadásul az elméleti képzés sem gyerekjáték, meg kell tanulni a különböző eszközök használatát. És hallottunk már olyan emberről, aki egy tájolóval gyakorolni indult a Városligetbe, és azóta sem látták… 🙂 Mindenesetre jobb, ha felkészülsz: nem lesz könnyű. De megéri. Ami pedig szintén nem kismértékben viseli meg a családi költségvetést, az a megfelelő helyszínek felkeresése, hiszen itthon nem nagyon dúskálhatunk ezekben. Ehhez adunk néhány tippet.
Hol merülnek az itthoniak?
A magyar búvárok legkedveltebb célpontja Horvátország. Az elmúlt években nem csak Isztria, és Krk, hanem a délebbi Dalmát-szigetek (Hvar, Korcula) is egyre divatosabbak lettek. Nem is csoda, hiszen viszonylagos közelségük mellett tenger alatti látnivalókban is bővelkednek. Akinek pedig kicsit vastagabb a pénztárcája, Egyiptom felé veszi az irányt. Az ottani kedvenc helyek Hurghada, vagy a Sínai-félszigeten lévő Sharm el Seik, ahol az élővilág mellett számtalan roncsot is találhatsz a víz alatt.
Azoknak, akik határátlépés nélkül szeretnének a vízfelszín alá merülni, bizony nem sok lehetőségük van. A Balaton vagy például a Duna nem igazán alkalmas erre. A balatoni búvárok általában a még mindig ott maradt világháborús roncsok után kutatnak, a dunaiak pedig római emlékeket hoztak fel a folyó mélyéről Dunaújváros közelében. (Ezeket a Szekszárdi Wossinszky Múzeumban nézheted meg.)
Az itthon vizsgázók és merülők általában a Dorogi-tavat és a Lupa-szigetnél lévő bányatavakat választják helyszínül, bár hallottunk már a Kosztolányi Dezső téri Feneketlen-tóba merülőkről is. De ne feledkezzünk meg a Hévízi-tó meleg barlangforrásáról sem! És ha semmi nem vette el a kedvedet, már indulhatsz is a legközelebbi búváriskola felé.
