A Mátrát észak-déli irányban átszelő Rákóczi turistaút 27 km hosszan kanyarog Parádfürdő és Gyöngyös között, és végig a sárga sáv jelzést követi. Főleg gyakorlott túrázóknak ajánljuk, mert nem kis szintkülönbségeket kell útközben legyőzni.
A túra Parádfürdőn kezdődik, és a Károlyi-család több mint száz éve létrehozott kastélyparkja mellett délre, az Ilona-völgy felé indulunk. Nemsokára egy hatalmas kocsánytalan tölgyet láthatunk az út mellett, aminek sajnos már csak száraz ágai merednek az ég felé mementóként. Ez a valamikori Rákóczi-fa, aminek törzskerülete kb. 6 m. Egy székelykaput, majd egy másik idős tölgy mellett lévő Mária-képoszlopot elhagyva üde rétek által kísért aszfaltozott keskeny úton járunk. 90-100 éves fasor szegélyezi utunkat. Magunk mögött hagyva az egykori sándorréti gépjavító állomás épületeit, beérünk az erdőbe, és hamarosan a Szent István-csevice szén-dioxidban dúskáló, ízletes vizével olthatjuk szomjunkat.
Továbbindulva, 300 m után jobbra letérünk a műútról, réten, majd fenyveserdőben, a Macska-lyuk vízmosása mentén folytatjuk túránkat. A Pál-bükk nyergétől szelídebbé válik az ösvény emelkedése és a Lapossás-domb fenyvesén átvágva érjük el a Hurok út nevű utat. Még 700 métert kell megtennünk a Rózsaszállás erdészházáig. Nem árt szusszannunk egy kicsit, mert a Kékesig bizony meredek emelkedő vár majd ránk!
Ismét találkozunk a visszakanyarodó erdei úttal és a sárga kereszt jelzés elágazását elhagyva egyre nehezebb lesz utunk: a meredek kaptató mellett a csúszós, görgeteges, alig észrevehető ösvényen egyensúlyunkra is ügyelnünk kell, hiszen alattunk lélegzetelállító a mélység. Sikeresen túljutva ezen a szakaszon ösvényünk csatlakozik az Országos Kék Túra vonalához és percek alatt elérjük a Sas-kő csúcsán álló I. világháborúban elesett turisták emlékművét. Északi és déli irányban is szépséges panorámában lehet részünk, az előbbi látóhatárt tiszta időben a Magas-Tátra hegycsúcsai határolják. A Mátra főgerincén haladunk tovább szinte vízszintes úton, majd a Saskő-nyereg előtt észak felé talán még az előzőnél is szebb kilátásban gyönyörködhetünk.
Hazánk legmagasabb csúcsát természetesen csak lejtős úton hagyhatjuk el, de a természet ezt egy kicsit bizony túlzásba vitte: nagyon kell vigyáznunk, hogy a Sombokor meredek lejtőjét ne a kelleténél gyorsabban, nadrágfékkel küzdjük le. A Honvédüdülőnél átvágunk a 24-es főúton és némi kaptató árán érünk Mátraházára. Itt pótolhatjuk a hiányzó muníciót, majd a Népstadion edzőtábora és a Szanatórium mellett elhaladva a Hórakónál ismét a 24-es út mellé érünk. Átvágunk egy fiatal erdősítésen, aztán üdülők és szállodák mellett haladunk el, néhány szélesebb utat keresztezünk és nemsokára egy hajtűkanyarhoz érünk. A Rákóczi-forrásnál hűsölhetünk egy kicsit, majd a Muzsla-tetőről megcsodálhatjuk a Mátra déli vonulatait. Még egy közepesen meredek lejtő és mindjárt Mátrafüreden vagyunk.
A hangulatos park mellett sétálva, a főutat és a kisvasutat is keresztezve az erdészeti középiskola tetszetős épületegyüttesénél hagyjuk el a települést. A Pipis-hegy oldalában, a vitorlázórepülő-tér alatt folytatjuk túránkat, majd a Szállási erdészházat elhagyva a Szent Anna-tó érdekes, de sajnos pusztuló vízivilágát és a mellette álló kis kápolnát csodálhatjuk meg. Ismét egy komoly emelkedőre készüljünk, hiszen meg kell másznunk a Sár-hegy 500 méteres csúcsát. Ez a messziről kopasznak tűnő hegy melegkedvelő, szubmediterrán jellegű növénytakaróval büszkélkedhet, ami védettséget élvez. A csúcsot elcsúfító antennák után egy kis nyereg következik, majd a Cseplye-tetőre érünk. Felejthetetlen körpanorámában lehet részünk; az embernek már-már az az érzése, hogy a világ tetején áll.
A hegyről 3 km-es, egyre szelídülő lejtővel, hobbitelkek és szőlők között, a Szőke-kút érintésével ereszkedhetünk le Gyöngyös városába, ami túránk végét jelenti.
