A Kinizsi Százas: teljesítménytúra. Nem több, nem kevesebb. Azt, hogy teljesítmény, nem kell magyarázni – ezért meg kell dolgozni. De a túra mást, többet is jelent, mint 100 km gyalogolnivalót – mondjuk néhány száz kört a Népstadionban.
Jelenti a tájékozódást az erdőben, jelzett utakon – nappal és éjszaka egyaránt. Nem tudunk, de nem is akarunk kordont húzni az út két oldalán, vagy mindenhová útjelző táblát állítani: az útvonalat követni tudni kell. De ha az ezer indulót egyenletesen elosztjuk a 100 km-en, még akkor is 100 méterenként áll már valaki, vagyis manapság inkább az a probléma, ha valaki magányra vágyik, és nem az, hogy legyen kit követni. Persze már többször megesett, hogy a vezérürü bambult el, nézte el az utat, és a nyáj híven követte …
Jelenti az önellátást, hátizsákba tett ennivalót, kulacs vizet – különösen a vizet. A kiírásban szereplő helyeken (Pilisnyereg, Bányahegy, Tata) adunk vagy árulunk teát, üdítőt, lakott helyeken (Dorog, Tokod, Mogyorósbánya) lehet boltra, kocsmára számítani, ezen kívül még egy-két helyen van nyomóskút, forrás. Koldusszálláson már nem biztos, hogy van víz, a Baji vadászháznál viszont biztos, hogy nincs: Bányahegyen lehet utoljára kulacsot tölteni. És hozzátartozik a százashoz, hogy innen ki kell bírni vízvétel nélkül a célig.
Jelenti az önellátást a kisebb egészségügyi problémák – feltört láb, felhorzsolt térd vagy könyök – esetén, vagyis mindenkinél legyen elsősegély-csomag. A rendezvényt orvos kíséri, aki a mezőny helyéhez legközelebb eső országúti kereszteződésnél található, a ritkán előforduló komolyabb problémákkal hozzá kell fordulni.
Jelenti a természet, a környezet védelmét – az magától értetődő, hogy a szemetét mindenki vigye el a következő kukáig, vagy haza, és az is, hogy vetést a feltétlenül szükségesnél jobban ne tapossunk le, virágokat ne tépdeljünk, stb. Egyébként: a rendezők véleménye szerint a Százas immár évek óta ezer fő fölötti gárdája igen rendes – alig-alig kell résztvevők által elszórt szemetet begyűjteniük.
Jelenti, hogy mindenki magának csinálja, elsősorban a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Van ugyan az útvonalon néhány ellenőrző pont, hogy keretet adjunk a dolognak; van néhány, előre nem kiválasztott ponton lévő ellenőrző hely, hogy senkit ne csábítson az útvonal egy-két kitérőjének levágására, de hát azért indul valaki ezen a túrán, hogy megcsinálja … A jelvény és az oklevél csak a tulajdonosának jelent valamit – a jóleső érzést, hogy képes volt a feladatot teljesíteni.
Nem jelenti, hogy a Kinizsi Százas verseny lenne. Mindenki magával és az útvonallal küzd meg, nem a többi indulóval. Egyenlő értéke van a 10 óra alatti és a 23 óra 59 perc alatti teljesítésnek. A Százas – és minden teljesítménytúra – értékét, jó hangulatát az adja, hogy az emberek egymást segítve teszik meg a távot.
