A kancsalság az esetek 95%-ban összetérő (strabismus convergens). Oka sok minden lehet, de általában a szemek túllátósága, a hypermetropia okozza. A hypermetropia azt jelenti, hogy a szemgolyó tengelyhossza kisebb a normálisnál a szem törőerejéhez képest, tehát a szembe érkező, párhuzamos sugárnyalábok a retina mögött találkoznának. Ezért a törőerőt növeljük, convex szemüveg segítségével a párhuzamos sugarak fókuszpontját “visszahozzuk” a retinára.
Ha nem történik meg a fénytörési hiba javítása, a gyermek már távolra is alkalmazkodni kényszerül, amivel együtt jár a konvergencia fokozódása is, tehát kancsalítani kezd. A kísérő kancsalság kezdetben váltakozó (strabismus alternans), később rendszerint ugyanaz a szem kerül kancsal állásba (strabismus monocularis). A betegségnek nagy veszélye, hogy a kancsalító szem tompalátóvá válik, amelynek látásélessége az élet folyamán a továbbiakban semmilyen kezeléssel nem javítható.
 |
Gyakran bizonytalan a szülő: “néha úgy látom, hogy kancsalít a gyermekem”. A kancsalság tényét egyszerű módszerrel megállapíthatjuk, amelyet akár a szülő is elvégezhet. Szemben állunk a gyermekkel és 35-40 cm-ről kis zseblámpa fényét vetítjük a szemgolyó elülső felszínére, lehetőleg a pupilla közepére. Ha a fényreflex mindkét szemen identikus helyre – tehát pl. pontosan a pupilla közepére – esik, a gyermek nem kancsalít. Fokozhatjuk a vizsgálat pontosságát azzal, hogy váltakozva takarjuk le a szemet, és figyeljük, hogy a takarás alól hirtelen felszabadított szemgolyó végez-e ún. beállító mozgást, rezdül-e a vízszintes síkban, általában belülről kifelé (stab. conv.-ről lévén szó). Ha ez így van a gyermeket azonnal szemorvoshoz küldjük, aki pupillatágításban megméri a fénytörést (kizárólag komputeres szemvizsgálat nem elfogadható), és megrendeli a szemüveget.
 |
Már féléves korban hozzá lehet szokatni a gyermeket a szemüveg viseléséhez, amelynek feltétele a helyes korrekció mellett a jó szemüvegkeret is. A szemüveget állandó viselésre rendeljük, ami azt jelenti, hogy a gyermek csak alváskor veszi le. Ha a gyermek már kancsalít és a szemüveg alatt nem válik párhuzamossá a szemek állása a kezelést ún. “takarással” folytatjuk tovább. A takarás célja, hogy a tompalátást a kancsalító szemen megakadályozzuk, a jól látó szem lezárásával a gyengén látót kényszerítsük nézésre.
 |
Közben persze a jó szemről sem felejtkezhetünk meg, ha az sokáig nem működik, az válhat tompalátóvá. Ezért a szemorvos meghatározott szisztéma szerint váltott takarást alkalmaz. A jól végzett takarás esetében a kancsalság váltakozó marad, tompalátás nem alakul ki, optimális helyzet teremtődik egy esetleges műtétre, amelyet 3 éves kor körül végzünk el. Ez általában az utolsó mozzanata a kancsal gyermek kezelésének, de a félévenkénti, évenkénti kontrollvizsgálatok, új szemüveg felírása még évekig szükséges lehet. Vannak olyan nézetek, amelyek szerint a műtéteket pár hetes korban kell elvégezni, akkor szemüveg sem szükséges. Ezzel kapcsolatban még kevés a tapasztalat, nem minden esetben végezhető, és az amblyopia veszélye így is fennáll.
