Amikor a továbbképzési lehetőségeken töprengsz, biztos eszedbe jut a kérdés, hogy vajon továbbképezhető-e a felnőtt. E kérdésre a szakirodalomban és a közvéleményben a legutóbbi időkig több negatív, mint pozitív választ találhattunk.
Először Thorndike vizsgálta a tanulási képesség alakulását a különböző életkorokban. Ezek szerint a tanulási képesség csúcspontja 20-25 év között van, és ez a 42. évig csak 13-15%-al csökken. Újabb kutatások azonban rámutatnak arra, hogy a csökkenés nem az általános tanulási képesség csökkenését jelenti, csupán az emlékezeti teljesítmény változására utal. Más vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy míg a megtartási képesség a korral csökken, a logikus emlékezés, melyet aktív gondolkodó tevékenység kísér, éppenséggel növekszik.
A felnőtt tanulási képessége egyénileg nagyon változó. Szélesebb körű élettapasztalatai sok esetben eredményesebb tanulást tesznek lehetővé, mint serdülőkorban.
Úgy tűnik, a tanulási eredmény tekintetében nem lényeges a kor, ha van egyáltalán befolyása. A felnőtt tanulásra való képessége a motivációjától függ. S mivel a felnőttkori tanulásnak kulcskérdése a motiváció, a képzési formák tervezőinek mindent meg kell tenniük azért, hogy a tananyag jelentőségteljes, a tanítási módszer érdekes és figyelemfelkeltő legyen a tanuló számára.
Végezetül érdemes megjegyezni, hogy bizonyos mértékig a felnőttkori tanulás sajátossága, hogy igen gyakran nem annyira új ismeretek elsajátítása, új viselkedési formák kialakítása a cél, mint inkább régi megrögzött ismeretek „áttanulása”. Az újranevelés pedig mind a megismerés területén, mind az érzelmi szférában igen nehéz feladat.
