Megoldó-stratégiák

Fontos tudni, hogy ezen nemcsak a stresszre utólag adott szimpla reakciót értjük, hanem megelőző jellege is van azzal, ahogyan a stresszhelyzetet értékeljük.

De lássuk, mi is történik, amikor az egyén nehéz helyzettel találkozik. Először felismeri a rá vonatkozó hatásokat, mint a stressz okozóját. Ezután szorongást érez, majd azt, hogy képtelen megoldani a helyzetet. Ekkor a saját személyiségéből fakadó fizikális, testi és lelki tünetek is megjelenhetnek. Ez a szakasz a sokkperiódus, amelyben az egyén összeszedi az erejét, hogy szembeforduljon a problémával. Ezt az időszakot a védekező visszavonulás követi. Ez lehet olyan, amely az alkalmazkodást elősegíti, az egészség irányába hat, vagy lehet elhárító, tehát az egyén alkalmazkodási esélyeit rontó megoldás.





Egy vizsgálatban 2100 olyan asszonyt néztek meg, akik mellrákszűrés végett keresték fel a rendelőket. Azt találták, hogy azoknál a nőknél, akik hajlamosak arra, hogy érzéseiket eltemessék (különösen olyan stressznél, mint egy szeretett hozzátartozó elvesztése), jelentősen nagyobb a mellrák megjelenési veszélye, mint azoknál, akik képesek voltak kifejezni érzéseiket, segítséget kerestek, és egyáltalán felismerték a stresszkeltő eseményt.





A megoldó stratégiákról szólva kulcsszó az asszertivitás, melyről egy korábbi cikkemben már írtam. Képzeld el, hogy délután fél öt van, még dolgozol, de öt órakor találkozol a barátoddal és moziba mentek, utána pedig vacsorázni. Ekkor belép a főnököd, és arra kér, hogy azonnal készíts elő még egy szerződést. Ez hatig biztosan eltartana.

Komoly stresszhelyzet. De önérvényesítő viselkedéssel megoldható. Az asszertív ember ilyenkor ezt mondja: „Értem, hogy ez fontos, és minél hamarabb elő kell készíteni, de én találkozót beszéltem meg öt órára, ezért most nem tudom megcsinálni. Holnap reggel viszont ez lesz az első dolgom.” Az ilyenfajta válaszokkal megelőzhetjük főnökeink munkaidőn kívül érkező felszólításaiból keletkező stresszt.