Ez az „emberi” tényező, aminek döntő szerepe van abban, hogy megjelenik-e a stressz következménye valamilyen betegség formájában, vagy pedig az érintett egyén egészséges marad. Ha megfigyelünk egy sorára való társaságot, mondjuk egy postahivatal ablakánál, érdekes megállapításokat tehetünk. Van, aki türelmetlenül toporog, előre-előre néz, sóhajtozik vagy dühösen morog.
A mögötte álló viszont nyugodt és hűvös, talán még mosolyog is. Aztán van, aki felületesen nyugodtnak tűnik, de a figyelmesebbek észrevehetik rajta a türelmetlenség finom jegyeit: a szemhéj megrándulását vagy az ajak feszességét. De olyan ember is van, akit teljesen hidegen hagy a várakozás, ide-oda nézeget, és egy plakátot olvasgat.
A témával kapcsolatosan az egyik legfontosabb vizsgálatot a hatvanas évek elején végezték, amikor két kutató megpróbálta a koszorúér-betegségre hajlamosak személyiségprofilját körvonalazni. Megállapították, hogy a koronáriabetegek versengő természetűek, nagyon magasra teszik a mércét, agresszívak, türelmetlenek és nyugtalanok, arcizomzatuk feszes.
Ezt a viselkedést nevezték el A típusú személyiségnek, szemben a velük teljesen ellentétes B típusú személyiséggel, akiknél nagyon alacsony a koronária betegségek kockázata.
Egy másik elképzelés szerint van egy olyan személyiségvonás, mely meghatározhatja, hogy az egyén hogyan reagál egy stresszhelyzetre. Annál az embernél, aki úgy hiszi, hogy ő maga befolyásolni tudja, ami történik, és ezért meghatározónak tartja a döntéseit és cselekedeteit, azt mondjuk, hogy „belül hordja a kontrollt”. Ennek ellentéte, amikor valaki azt érzi, hogy a kontroll nem rajta múlik, azaz rajta kívül van.
Az ilyen személy azt éli át, hogy az ő akarata kevés a helyzetek befolyásolására, vagy egyáltalán nem is számít, és ezért azok kimenetelét külső körülményeknek tulajdonítja.
