Hócsata
Ősi eredetű, még egy jó kis iszapbirkózással is vetekedő népszerűségű sport. Lényege, hogy a felek minél több hó felhasználásával tegyék ártalmatlanná az ellenséget. A szövetségesek és ellenfelek személye pillanatról-pillanatra teljesen váratlanul változhat.
A hó felhasználásának módja ízlés szerinti a hó-ágyúgolyózástól a dombon legörgetésen át a kupacba ásásig. A csatában mindenki győztes, akinek orra, füle, ujjai úgy kipirulnak, hogy csak egy földműves-hajszál választja el őket a lefagyástól.
Hótaposó túra
Amely történhet bármilyen időjárási körülmények között (minél zordabb, annál jobb, az ésszerűség határain belül (jelen írás szerzője mászott már sziklára hóviharban is!)). A túra lényege a szabad természet csodálata (a sok hó miatt leginkább fehérben). Mindenképpen szükséges néhány kellék, mint például nem beázó cipő, sálhegyek, és egy nagy havasi kürt, amellyel felébreszthetjük a téli álmát alvó medvét.
Hóemberépítés
Igazán nem kell egy gyermeket ürügyül kirángatnunk kedvenc tv-műsora elől (úgy kell neki, sápadt marad). Csak ragadd meg az alkalmat, meg némi havat, aztán uzsgyi, készülhet a hóember. Csak néhány kellék kell (répa, fazék, miegymás), de ezek nélkül is megoldható. A legfontosabb, hogy hóember legyen a dologból, hogy ne hagyjuk hócsatába átcsúszni az időtöltést.
Csak ha hideg pajtásunk már elkészült. Aztán úgyis ledöntjük önfeledten.
Szuperszonikus csúszásélmény
 |
Ehhez a sporthoz csak két kellék szükséges. Az egyik egy méretes, és viszonylag vastag nejlonzsák, a másik angyali türelem, amellyel majd elviseljük, hogy két napig nem tudunk ülni. Innen már egyszerű. Keress egy jó kis lejtőt (minél jegesebb, letaposottabb, annál jobb). Tedd le a zsákot, ülj rá, aztán indulás! Sokkal jobb, mint a szánkó. Haladók állva, többen, kutyástul, macskástul is megpróbálhatják!
