Vitorlással siklani

És most jön a lényeg: a hajó orrában egy bombázó csaj homorít klasszikus fotómodell pózban hátratámaszkodva ültében (mellet ki, hasat be, roppant kényelmetlen, de annál szemrevalóbb pozitúra) csodálatos lobogó hajjal. Közben persze Rod Sztyuvi megállíthatatlanul énekli, hogy “Ájem széjling”.

Kb. ez a kép élt bennem a vitorlázásról, amikor eldöntöttem, hogy tengerre magyar, és levonatoztam Balcsira. Tekintve, hogy a nyolcvanas években még nem létezett az ide-a-pénzt – itt-a-vizsga – irány-Horvátország tendencia, más módot kellett keresnem, ha szelni akartam a habokat (hollári-hó).

Betoppantam Cipi barátomhoz, aki már begyűrte a reggeli túrós batyukat, lefújtotta egy liter kakaóval, és közöltem Vele, hogy mostantól én is élek-halok a vitorlázásért.

Megjegyzem, Cipike mintegy egy fejjel nagyobb nálam, rendkívüli fizikai adottságokkal és nem elhanyagolható tárházával a kupáknak és érmeknek, amiket világszerte szerzett. Miután kilelkendeztem magam, evett még öt-hat kiflit, tán egy vekninyi zsírosdeszkát, majd komótosan a partra kísért, beszállított egy hajóba, és megváltoztatta az életem.





Ha a hajózással annyi az ember kapcsolata, hogy félrészegen cukkolja a dunai matrózokat a Margitszigetről, nehéz elképzelni a különbséget a vízipatkány és a szárazföldi patkány között. Nem érted, a szomszédod szeme miért kezd el a tavasz első jelére csillogni, hova tűnik minden szabadidejében őszig, mik azok a csigák, seklik, kötelek, amiket állandóan cipel, és főleg, hogy lehet ilyen pimaszul barna. Azonban ha egyszer felvetted a beülőt, kiálltál egy Repülő Hollandi oldalára, érezted, hogy süvít a szél, hogyan csapnak fel a hullámok a száguldó hajó oldalán, ha sikerült lekapnod a fejed az átcsapó bumm alá, akkor más ember lettél, a vizek szerelmese.





Drága Cipike! Megismertetett velem egy gyönyörű világot, amiért én hálából elvittem biciklizni egy vendéglőbe, hogy ne csak kiflit egyen, s hazafelé összeütköztünk, minek során akkorát esett, hogy a csupa seb kezével másnap nem is álmodhatott arról, hogy megnyerje a versenyt. Persze én ekkor, már tartva az egyébként nyugodt barátom jogos haragjától, hazafelé vonatoztam. Nem hiába: Jó tett helyébe jót várj.