– Jár lemondással, ha az ember sikeres akar lenni?
Sok sikeres ember úgy éli az életét, hogy a munkáját és a szórakozását nem választja teljesen szét.
– Neked ez megy?
Sokszor igen, néha persze elegem van, és semmi sakkal kapcsolatos dolgot nem akarok. De rendszeresen vagyok sakkozókkal, gyakorta beszélgetek sakkról, és ugyanolyan jól érzem magam, mintha kikapcsolódnék. Tehát egybefolyik munka és szórakozás. Más példa. Elmegyek valahova, megismernek, és akkor megint ott vagyok…az ember nem tud kibújni a bőréből, sokszor még nyaralás közben sem.
– Sokat vagy távol. Össze tudod egyeztetni a magánéleted a munkáddal?
Elég jól meg tudjuk oldani a férjemmel, hogy lássuk egymást. Általában el tud jönni velem a versenyekre, ha elutazom. Ha meg nem, akkor végzi a saját munkáját, hisz mindkettőnknek meg van a hivatása, és ő ezt elfogadja. Mindketten végezzük a dolgunkat, aztán valahogy megpróbáljuk a legjobban összeegyeztetni, és, ha nem is könnyedén, de igazából problémamentesen megy a dolog.
– Ha az ember benne van az élet sodrásában, nehéz azt mondani, ennyi, elég volt, letészem a lantot. Van olyan pont, ahol azt fogod mondani: game over?
Tervezve nincs. De az élet gyorsan változik. Ami célkitűzésként szerepel: a sakk az életem fő része lesz, a szakmám, a munkám. Aztán jönnek a gyerekek, de mellettük is megpróbálom folytatni a versenyzést. Meg vannak más lehetőségek is: bemutatók, tanítás. De azért az még odébb van, amikor el kéne döntenem, hogy akarok-e versenyezni?
 |
– Mennyire felelős általában az ember sikereiért a neme?
Leginkább az számít, hogy milyen környezetben nővünk fel. Én többnyire férfiak közt voltam, szeretek versenyezni.
