Kneipp plébános terápiája

A vízgyógymód igazi népszerűségét Sebastian Kneippnek (1821–1897) köszönhette. Kneipp huszonegy éves koráig szövőgyári munkásként dolgozott, majd Dillingenben és Münchenben katolikus teológiát tanult. 1855-től katolikus plébánosként tevékenykedett egy Wörishofen nevű, aprócska német faluban. Még papnövendékként súlyos beteg lett. Mivel kínzó tüdőbaján a korabeli orvostudomány képtelen volt segíteni, úgy határozott, önmaga dolgozza ki a megfelelő gyógymódot – s csodák csodája, sikerrel is járt. Kutatásai során állította össze programját, amelyet később az általa alapított wörishofeni szanatóriumban és vízgyógyintézetben tökéletesített. Tanait Vízkúrám című, először 1886-ban kiadott, illetve Végrendeletem egészségeseknek és betegeknek című, 1894-ben megjelent munkájában fejtette ki.

Kneipp arra is rájött, hogy mindig egyszerűbb megelőzni a betegség kialakulását, mint a már meglévő bajt orvosolni. A megfelelő életvitelre vonatkozó tanácsait Így éljetek című könyvében foglalta össze, amelyet egészségeseknek és betegeknek egyaránt ajánlott. E tanácsok nemcsak a táplálkozásra, mozgásra vagy gyógynövényfogyasztásra, hanem az öltözködésre, hajviseletre, a sétálás módjára, sőt a lelki életre is kiterjedtek. Kneipp hangsúlyozta a természetes gyógyanyagok és a természetes életmód fontosságát is: nem csoda hát, ha tanainak bizonyos elemei a legmodernebb alternatív gyógyítási irányzatokban is gyakran felbukkannak.

A Kneipp-divat követésében hazánk is élen járt. Az első (és utolsó) magyar Kneipp-egyesület 1893-as, margitszigeti alakuló ülésén nem kisebb személyiség, mint Habsburg József főherceg elnökölt, és maga Kneipp tartott felolvasást az ünneplő úri közönség előtt.


(Az újra divatos Kneipp-kúra történetéről és gyakorlatáról részletesebben olvashatnak a Családi Lap novemberi számában)