A puhány
Megbízhatatlan, folyton nyavalyog és csöpög az önsajnálattól. Menekül minden olyan helyzetből, amely azt követeli tőle, hogy saját meggyőződését képviselje. Legbőszítőbb tulajdonsága, hogy soha sem mondja ki, amit valójában gondol. Jelenlétében eleinte elhagyatottnak, majd haragosnak és szomorúnak érezzük magunkat.
A káromló
Mindig kész mások befeketítésére. Érzékeny radarjával nyomban felismeri mások gyengéit, és felismeréseit kíméletlenül közkinccsé is teszi. Akkor is besározódunk, ha nem mi vagyunk éles nyelvének célpontjai, mert megjegyzéseivel leránt bennünket a saját szintjére: „Nézd azt a kövér tyúkot a túloldalon!” „Figyeld, mekkora pattanás van annak a srácnak az orrán!” Az ilyen ember tele van önértékelési zavarral és irigységgel. Ezért kell újra és újra meggyőznie magát mások alsóbbrendűségéről, csúnyaságáról és ostobaságáról.
A „buzgómócsing”
Magabiztos és lehengerlő. Mindenkire rátukmálja politikai meggyőződését, ötleteit. Nem veszi az elutasítás és az érdektelenség jeleit. Egyszemélyes szekta ő, a fanatikusok minden rossz tulajdonságával fölszerelkezve. Rabolja az időnket, és erősen próbára teszi a tűrőképességünket.
