Újévi fogadalmak?

És ekkor megfogadod, hogy jövőre előtte kialszod magad, hogy most letörlöd a könnyeidet, és igazából te egy egyéniség vagy, hiszen nem álltál be a bulizós sorba. Aztán eljön az éjfél, kinyitod a spájzból előkotort fél üveg bort, amit két napja ittál a barátaiddal, és azt képzeled, pezsgő. Kicsit elgondolkozol: az éjjel-nappaliban még pezsgő is lenne. De a vastag frottírzoknidban és a kinyúlt pólóban mégse lehet. Így szilveszterkor. Szóval marad a bor.

Közeleg az éjfél. Mivel egyéni vagy, és ezért ma nincs kivel koccintanod, bekapcsolod a tévét. Igaz, már évekkel ezelőtt mindenkinek elmondtad, hogy utálod a szilveszteri tévéműsorokat, hiszen minek azt nézni, hogy mások mulatoznak, amikor te is mulatozhatsz.

Érzed, hogy ez már a vég. Már csak a fogadalmak hiányoznak, ami szintén nem a te műfajod. De hiszen Bridget Jones is tett újévi fogadalmakat, aztán milyen jó vége lett a dolognak. Egy Colin Firth-szel való találkozás reményében papírt kotorsz elő. Mit is fogadjon meg az ember az újév kezdetén? Hát mondjuk, kezdhetjük azzal, hogy mindig elmosogatsz rögtön. Nem, ez túlzás, teljesen betarthatatlan. Akkor legyen például az, hogy gyakrabban kipucolod a cipődet? Hát ez már talán reálisabb, de minek tegyen az ember lánya ilyen nehéz terheket a vállára? Rögtön holnaptól ráadásul.





Lehet, hogy a könyvből kéne ötleteket meríteni? Mintha lett volna olyan fogadalom benne, hogy minden nap használod a narancsbőr elleni krémet. Ez például jó, nem? A tévében közben már Lajcsi szilveszteri bulija megy. Ez tényleg a vég. És akkor megszólal a megváltó telefon: “most komolyan otthon akarsz kuksolni? Inkább gyere le velünk koccintani, remek a hangulat a Belvárosban. Fél óra múlva várunk a templom előtt.”

Most csoda, hogy idén is parlagon maradnak a fogadalmak, elrepül a toll, és már szaladsz is? Hiszen a templom jó húsz percre van innen. Megfogadni valamit meg bármikor lehet. Boldog új évet!