Az udvarunk fala tökéletesnek bizonyult már addig is a focilabdák visszapasszolására, így számíthattam rá, hogy a pöttöm kis teniszlabdáimat is önzetlenül visszaadogatja. A dolog szépséghibája az volt, hogy az akció háborús taracklövéseket megszégyenítő zajhatással járt. Kisvártatva megjelent hát B. bácsi, aki apokaliptikus mértékű verést helyezett kilátásba, ha nem hagyom azonnal abba amatőr teniszedzésemet.
 |
Természetesen Édesapám azonnal védelmébe vett, és igazi gangbéli szócsata alakult ki, melynek során verbális szinten felmerültek még alkalmazandó sportszerekként a kutyakorbács és a 25 kilós népszava kalapács is. Persze, ahogy a gangon lenni szokott, az erőfitogtatás megmaradt a szavak szintjén, de nekem valahogy elvette a kedve attól, hogy a falnak ütögessem a labdát. Szegény B. bácsi (aki nem tudom miért, mindig fényes nappal szunyókált) és drága Apukám nem is tudták, hogy egy Magyarországon ismeretlen sportág ifjú titánjának sorsán vitáznak. Ki gondolta akkor, hogy a fallabda is sport. Áldottan tudatlan hetvenes évek.
Ma már hemzsegnek a squash pályák, ahova levihetem spéci ütőmet a spéci kis labdákal, no meg a behemót testemet (most próbálna meg B. bácsi eltiltani a pattogtatástól), és három perc alatt csatakosra izzadhatom a ruhámat. Mert bár az ember azt hiszi, hogy a squash csak tesze-tosza yuppie-k divatos bájolgása, amikor egy helyben állva egymásnak passzolgatják a labdát, jól emlékszem, hogy az első játék után befeküdtem volna Michael Jackson mellé az oxigénsátorba.
Kicsit persze zavaró, hogy az üvegfalon keresztül mindenki látja, hogy bénázom, valamint hogy én is látom a szomszédos aerobic teremben tornázó hölgyeket, akik miatt számos menetet elveszítek, mert ugye a férfiember mégiscsak felállít egy rangsort, hogy milyen labdákra figyel, de mindent összevetve, ha el bírok támolyogni az öltözőig, akkor a padra roskadva megállapítom: ez egy jó nap volt.
Mert a fallabda tökéletesen kikapcsol. Nem jut eszedbe közben a főnököd, aki egész héten a véredet szívja, a tornyosuló elvégzetlen munkák, határidők, leadandó kilók. Persze azok a kilók közben lemennek rólad, attól függetlenül, hogy eszedbe jutottak-e. Kinek ajánlom? B. bácsi szegény már valamelyik bárányfelhőn ülve figyeli a gangot, hát inkább olyanoknak ajánlom, mint jómagam. Notórius városlakóknak, akik 26 órát dolgoznak naponta, mégis, vagy pont ezért szükségét érzik, hogy mozogjanak kissé, akik kedvelik a játékot, és az azzal járó szájhősködést:
“Azt akarod, hogy megint elkenjem a szádat?”, akik ledobnának egy kis pocakot, akik stikában néznék a csajokat vagy pasikat.
Zárszóul néhány jó tanács: kényelmes edzőruhát, világos talpú cipőt (nem hagy nyomot a talajon) törülközőt feltétlenül vigyél magaddal. Ütőt, labdát, vizet a legtöbb helyen bérelhetsz. A szabályokon átrághatod magad a www.fallabda.hu-n.
