Funky, funky

A svéd lány már első látásra szimpatikus volt. Agneta Antonssonnak hívták, és már az óra kezdete előtt csak úgy pattogott a színpadon. Azt mondta, így ebéd előtt egy kis könnyed levezetést tart. Aztán megszólalt a zene.

A funky órában az a jó, hogy nem is hasonlít edzésre. Olyan, mintha táncolnál. Remek zenére, egy remek koreográfiát. Ami egyébként kicsit sem egyszerű, mégis olyan játszva sajátítod el, mintha tánciskolában lennél. Bár ebben azt hiszem volt némi szerepe az oktatónak is.

Agneta Antonsson

Ilyet ritkán látni egy edzésen.
Az egyórás folyamatos ugrás-pörgés-forgás ellenére olyan lendület költözött mindenkibe, hogy abba se hagytuk volna. Eszünkbe sem jutott, hogy ez a kardiotréning egyik legszebb alappéldája. (Az már inkább, hogy mennyivel szórakoztatóbb, mint a futópad!)

Az egy óra leteltével mindenki pillekönnyű lábakkal követelte a folytatást. Csak amikor valóban véget ért az óra, akkor jöttünk rá: ennyire talán még soha nem fáradtunk el.

Azóta funky órákat keresek a városban. Hallottam rebesgetni, hogy valaki, valahol, mambóval kevert aerobikot is tart. Úgy 10 kilométernyire rendes tartózkodási helyemtől. Fontolgatom, hogy Agneta után Stockholmba költözöm. Vagy megvárom, hátha jön jövőre is.