Gál József és Fa Nándor akkoriban indultak neki világkörüli útjuknak, így a szponzorált kaland számomra igen csábítónak tűnt. Azt hittem hasonló élményekben lesz részem, mint a két mindenre elszánt utazónak. Csalódnom kellett. A teljes szélcsendnek köszönhetően a vitorlákat csak mutatóba vonták fel, és motor segítségével siklottunk ki a nyílt vízre. Ekkor még nem éreztem rá a nyugalom ízére.
Kamaszként megint fellángolt bennem a szerelem a vitorlázás iránt. Romantikus álmodozásaimban a tenger hullámzó felszínére képzeltem magam, amint az elemekkel küzdök egy hajó fedélzetén teljesen egyedül. Persze álmaimban mindenki látta erőfeszítéseimet és csodáltak. Naiv kamaszlélek. Fa Nándor és Gál József újra az általam idealizált személyek top tízének folyton változó élvonalába emelkedtek.
Olvastam róluk, hogy amikor megszületett bennük a világkörüli hajóút gondolata, József még életében nem ült vitorlás hajón. Ehhez képest összeeszkábáltak saját kezűleg egy stabil B31-est és megvalósították álmukat. Akkor nekem miért ne menne? Rendszeresen lejártam a kikötőbe, hogy figyeljem a karcsú hajókat, és a lenyűgöző vitorlásversenyeket, amikor számtalan fehér árboc lepte el a siófoki vizeket. Éreztem, hogy apró lépésekkel, de haladok a célom felé. Lassanként megtanultam a lobogók jelentését, a viharjelzéseket, a versenyszabályokat, de még mindig nem voltam igazi hajón.
Egyszer aztán eljött az én napom. Francia ismerősöknél töltöttem a nyár egy részét Bretagne-ban. Közvetlenül a tengerparton laktunk, és vendéglátó családnak volt egy vitorlása, amivel többször is hajóztunk a vadregényes tengerpart mentén. Napoztunk, horgásztunk, és én próbáltam elsajátítani a gyakorlati ismereteket. Minden olyan volt, mint a mesékben.
Egyik nap erős szél fújt, és barátom, Gildas, váltig állította, hogy most lesz csak igazán jó mulatság kimenni a vízre. Minden erőnket arra összpontosítottuk, hogy ellentartsunk a szélnek, és szinte teljes testünk kilógott a víz fölé. Hirtelen egy nagy szikla mellett haladtunk el, és hajónk így szélárnyékba került. A váratlan szélcsend és az eltolódott súlypont csaknem a hajó borulását okozta.
Épp csak, hogy megúsztuk, de én nagyon büszke voltam, éreztem, hogy vetekedhetem Fa Nándorral. Mivel a vitorláskalandot már kipipáltam, és alábbhagyott az ifjonti hév, ma már jobb szeretem, ha csak feküdhetek a fedélzeten, és gondtalanul élvezhetem a napot. A világkörüli út gondolatát elvetettem. Legalábbis hajóval. Egyre jobban érdekelnek viszont a lovak…
