A civilizáció árt a mozgásszerveknek

Idővel azonban már csak a gyógyszerek, végső esetben pedig a műtét szabadíthat csak meg a napi szenvedésektől. Dr. Poór Gyula professzor, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) főigazgató főorvosa, most már az „Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja” mozgásszervi alprogramjának a vezetőjeként is napról napra azért küzd, hogy könnyebbé tegye a betegség életét, illetve megelőzze a bajt.

– Melyek a leggyakoribb mozgásszervi betegségek világszerte és hazánkban?

– Leggyakoribb az ízületi porckopás, a különböző okok miatt kialakult derékfájás és a csontritkulás, amelyek kialakulása többnyire a szervezet elhasználódásának, az öregedés többé-kevésbé természetes velejárója. Ugyanakkor egyre inkább jelentkeznek a különféle ízületi gyulladások már fiatalabb korban is.

Magyarországon a derékfájás miatt szenvednek a legtöbben, mintegy kétmillió embernek okoz ez napi problémát, s ez a táppénzbe vétel második leggyakoribb oka. A reumás sokízületi gyulladás 100 ezer betegnél, a csontritkulás az ötven év feletti korosztálynál megközelítőleg 900 ezer betegnél fordul elő. A mozgásszervi betegségek okozzák a hatvan éven felüliek krónikus betegségeinek a felét.






– Miért alakulnak ki ezek a betegségek és kik a leginkább veszélyeztetettek?

– Általánosságban az mindenképp elmondható, hogy a civilizációs ártalmak miatt a mozgásszervi betegségek száma világszerte nő, előfordulásuk pedig már egyre gyakrabban fordul elő a fiatalabbaknál is. A számítógépek használatának terjedése miatt például náluk gyakran lépnek fel lágyrész problémák a gerincen, amelyek korábban ennél a korcsoportnál egyáltalán nem fordultak elő.

Az okok azonban szerteágazóak, az immunrendszer, az anyagcsere és hormonális rendellenességek, életmódbeli és egyéb környezeti ártalmak egyaránt felelősek az elváltozások kialakulásáért. A kopásos porcbetegségek megjelenésében gyakran az elhízás, a végtag valamely statikai rendellenessége, vagy túlzott terhelése, az élsport játszik szerepet.





A csontritkulással ugyanakkor éppen a mozgásszegény életmód, a fizikai aktivitás hiánya, a kalciumban és D-vitaminban szegény táplálkozás és a dohányzás hozható kapcsolatba. A gyulladásos ízületi betegségeknél azonban egyre inkább nyilvánvaló az öröklött tényezők szerepe, ez viszont már genetikai szűréseket, a mozgásszervi megbetegedésekkel veszélyeztetettek felismerését is lehetővé teszi. A kor és a nem egyértelműen befolyásolja azt, hogy kinél és milyen panaszok jelentkeznek.

Míg a sokízületi gyulladás a fiatalabb nőket, az osteoporosis a középkorú asszonyokat érinti, addig a derékpanaszok a hatvan év feletti korosztálynál a leggyakoribb. A derékfájás ugyanakkor különböző okok miatt bármely életkorban előfordulhat: oka pedig legtöbbször egy-egy rossz mozdulat, fokozott terhelés vagy hűlés.






– Melyek a leggyakoribb tünetek és melyek a mozgásszervi betegségek legfontosabb következményei?

– A fájdalom és a mozgáskorlátozottság a betegségek két legfontosabb tünete. Ezek jellege, erőssége, illetve súlyossága mindig a háttérben álló betegségtől függ. Hazai felmérések szerint a gyulladásos és rendellenes ízületi- és gerincbetegségek miatt a betegek mintegy 60%-a mások segítségére szorul, 30%-ának a betegség miatt megromlik a családi élete, és kétharmaduk anyagi helyzete is válságba jut.

Magyarországon a mozgásszervi betegségek a leszázalékolás második leggyakoribb okai. A csontritkulás okozta combnyak-táji törések következtében évente mintegy 2500-3000 beteget veszítünk el, de a belgyógyászati szövődmények miatt fokozott a halálozás a sokízületi gyulladás és más immunológiai betegségek esetében is.

Amellett pedig, hogy a betegségek komoly szenvedéssel, s korlátokkal járnak, annak költségei is hatalmas terhet rónak az egyénre, a családra és a társadalomra egyaránt.






– Mennyire előzhető meg ezen betegségek kialakulása?

Az egészséges életmód és a mind inkább javuló és terjedő szűrések jelentősen segítik lkerülni, illetve még időben kiszűrni a betegségeket. A vitaminokban, nyomelemekben, kalciumban, magnéziumban gazdag táplálkozás, valamint a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás – mint bármely más betegségek esetében- a mozgásszervi elváltozások megelőzése szempontjából is jelentős.

Fontos viszont arra is figyelni, hogy míg a napi 20-30 perc testmozgás, kocogás szintén segít a megelőzésben, ugyanakkor a túlzott fizikai igénybevétel mind a végtagízületekre, mind a gerincre nézve hátrányos. A fertőzések megelőzése és a gyors gyógyulás ugyancsak a megelőzés része, mert ezek számos immunológiai betegséget indíthatnak el.

Belgyógyászati betegségek is okozhatnak mozgásszervi panaszokat, a pajzsmirigy fokozott működésére pl. sokszor csak osteoporosis szűrővizsgálat kapcsán derül fény. A szűrések szerepe egyébként is meghatározó, hiszen ekkor még tünetmentes állapotban diagnosztizálható szinte valamennyi megbetegedés.

Természetesen jó lenne tudni, hogy genetikailag kinek milyen típusú elváltozásra van az átlagosnál nagyobb esélye, erre azonban reményeink szerint hamarosan a mostaninál sokkal több lehetőség nyílik majd.






– Mit tehetünk a már kialakult mozgásszervi betegségek ellen?

A betegek számának folyamatos emelkedésével szerencsére az orvostudomány fejlődése is felvette a lépést, így a kezelési lehetőségeink is jelentősen megnőttek az utóbbi években. A gyógyszeres terápia egy része valóban a betegség gyógyítását segíti, míg más gyógyszerek csak tünetei jellegűek, fájdalomcsillapító, izomlazító, gyulladáscsökkentő hatásúak.

A gyulladáscsökkentő szerek részben szteroid származékok, részben nem-szteroid készítmények. Ez utóbbiak között már vannak olyanok, amelyek általában nem okoznak mellékhatásokat a gyomor- és bélrendszerben, ebben a körben pedig már alacsony áron is hozzáférhető hazai készítmény is találhatóak. A gyógyszerek mellett a gyógytorna és a fizioterápia segíthet a fájdalmas ízületek és izmok kezelésében, de a helyesen végzett, célzott gyakorlatoknak a betegségek megelőzésében is komoly szerepe van.

Amikor pedig már semmi más nem segít, elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás, elsősorban a gerincsérvek eltávolítása, valamint az ízületi felszínpótlások és a teljes protézisek adnak új lehetőségeket a betegeknek. Mi reumatológusok, a műtétet végző szakemberekkel közösen azért küzdünk, hogy alapvetően javuljon a mozgásszervi betegek életminősége.






– A szakterületet irányító országos intézet vezetőjeként, Ön, illetve az ORFI speciálisan mit tud tenni a mozgásszervi betegekért?

– Az ORFI-ban az összes fontos mozgásszervi betegség diagnosztizálására és kezelésére speciális szakambulanciák és szakprofilú osztályok állnak a betegek rendelkezésére. Kiemelt szerep jut az intézetnek a csontritkulásban szenvedő betegek ellátásban, itt működik az Országos Osteoporosis Központ.

A nemrég átadott igen modern mágneses rezonancia (MR) labor is a gyógyítás és a kutatást segíti, de speciális tevékenységet folytatunk az autoimmun betegségek, például a sokízületi gyulladás gyógyításában is. Az intézet a gyermek-reumatológia központja is, hiszen az ország minden részéből ide utalják be a sokízületi betegségekben szenvedő gyermekeket. 





A gerinc- és az izületi kopásos porcbetegségek gyógyítása mellett a reumatológiai rehabilitáció is az ORFI kiemelt területe. Az intézetben létrehozott molekuláris genetikai laboratórium pedig hamarosan országosan meghatározó lesz a mozgásszervi betegségek kutatásában, csúcstechnológiát biztosítva a diagnosztikában is.

A mozgásszervi reumatológiai kórképek az „Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjának” egyik fontos fejezete, ennek irányítására pedig vezetésemmel az ORFI kapott megbízást.






– Melyek a nemzeti program legfontosabb mozgásszervi célkitűzései?

– A Program mind a megelőzés, mind a gyógyítás, mind az utókezelés fejlesztését, pontos megszervezését tartalmazza. Országos vizsgálatok kezdődnek az iskoláskorú gyermekek gerinc- és végtag-rendellenességeinek szűrésére, a fiatal felnőttek sokízületi gyulladásának és gyulladásos gerincbetegségeinek korai felfedezetésére.

A tervek az idősebbeknél a combnyak-táji törések megelőzésére, az ezek mögött álló csontritkulás kezelésére és a törött betegek rehabilitációjára egyaránt kiterjednek majd. Külön foglalkozunk a mozgásszervi betegek életminőségének pontos felmérésével, ami a további munka megtervezéséhez elengedhetetlen.

A 2000-2010 között időszak az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének deklarálása alapján a „Csont és Ízület Évtizede”. A korábbi tíz év az agykutatásé volt, és ez a szakterület ez idő alatt remek eredményeket produkált. Így várható, hogy az évtized végén a mozgásszervi szakemberek is hasonlóan kimagasló eredményekkel büszkélkedhetnek majd.

Válaszolj kérdéseinkre, és ha elég gyors vagy ahhoz, hogy az első száz válaszadó között legyél, ajándékba kapsz egy videókazettát, amiről gyógytornagyakorlatokat tanulhatsz! Kattints ide! >>