 |
Kis magyar társadalmunkban még él a hagyományos nézet, miszerint a “nőnek a tűzhely mellett a helye”. Pedig ez a kijelentés egyre inkább érvényét veszti, mint a szépségápolásban a hajsütővas.
A tények azt mutatják, hogy a rendszerváltás után pár évvel jelentősen megnőtt a nők aránya a vezetők körében: 1994-ben a vezetői székek 36,4 százalékában ültek nők. Ennek legfőbb oka nem a nők elnyomásának megszűnésében, hanem a nők iskolai végzettségének folyamatos emelkedésében kereshető. A közgazdasági egyetemeken tanulók 50 százaléka, a jogi karokra beiratozottak 53 százaléka nő, a közgazdasági főiskolákon átlagosan 68 százalékban, míg az államigazgatási főiskolákon 69 százalékban találhatunk nőket. Ezzel szemben a mezőgazdasági és a műszaki egyetemeken ez az arány lényegesen alacsonyabb. A nagyobb részvétel a felsőoktatásban megerősíti a nők helyzetét a vezetők között.
Nem feltétlenül kell választani
Manapság már a szúrós tekintetű, Paloma Picassonak öltözött menedzsernők sem vallják, hogy válaszút elé kellene állítaniuk önmagukat: vagy karrier vagy család. Azt azonban mindenki elismeri, hogy a karrier és a család nők esetében sokkal kevésbé egyeztethető össze, hiszen a családalapítás és a karrierépítés időszaka – 20 és 30 év között – egybeesik.
Ha egy nő mégis gyermeket vállal, az bizony hátráltathatja munkahelyi előrehaladását (de semmiképp sem akadályozza meg). Sokak szerint egy családos nő csak akkor szentelheti magát teljes mértékben a karrierjének, ha a gyerekek már 14-15 évesek lesznek.
 |
Néhányan még ennél is tovább mennek a relatív hátrányokra hivatkozva. Kutatók állítása szerint, a nők új szerepe a család intézményének veszélybe kerülését vonja maga után. Minél magasabbra jut valaki a ranglétrán, annál inkább kell folyamatosan megfelelnie a növekvő és nehezedő kihívásoknak. Ez egyre több munkát és egyre kevesebb pihenést eredményez, ami olyan spirált indít be, ahol nincs idő gyerekeinkre, partnerünkre, szórakozásra és végül a lelki kimerüléshez vezethet. Ott állunk kifacsarva, mint egy citrom, és azt érezzük, hogy nincs kedvünk elmenni a férjünkkel színházba, mert a fejünkben van a holnapi prezentáció, amin akár az egész félévi munkánk múlhat.
Ezért egyre elterjedtebb az egygyermekes családmodell, holott a kevesebb ember, kevesebb gond szemléletet akár lefordíthatnánk a több ember, több szeretet nézetre. Az előbbi gondolkodás főleg az individualista, magasan fejlett polgári demokráciákban érvényes. Egy felmérés szerint minden ötödik, angol nő inkább nem vállal gyereket a karrierje érdekében.
Mi a megoldás?
A nők körében egyre inkább elfogadott a szülés idejének eltolása 30-35 éves korra. Így a gyerekvállalás előtt szakmai sikereket érhetnek el, ez nagyban megkönnyíti a szülés utáni visszatérést.
És akkor még mindig ott vannak a nagyszülők, akikre bármikor lehet számtani. Amíg Nyugaton annyira individualisták, hogy a gyereket inkább bébiszitterre bízzák, mint a nagyira, addig Magyarországon a nagyszülők nélkül elképzelhetetlen a gyereknevelés. További előny, hogy ha valaki megengedheti magának, fogadhat bejárónőt, aki a háztartási munkák elvégzése alól szabadítja fel.
Természetesen egy jól működő társadalomban nem a nagyszülőkre kell építeni. Hanem mire? Mint már annyiszor, most is el lehet mondani a két varázsszót: távmunka és részmunkaidő. Van pozítív példa, de ez ritka, mint a fehér holló. Mindenesetre bízzunk benne, hogy egyszer talán a magyarországi “munkáltatói oldal” is belátja, hogy egy kiegyensúlyozott kismama is lehet olyan jó munkaerő otthon, mint bármelyik más kolléganője a munkahelyen.
A cikkünk alapjául szolgáló írás elolvasható a FigyeloNet oldalán. Tovább >>
