Életmód

Költenek, amíg van mibõl

"Csak még azt a pulóvert! Meg azt a nadrágot! Ha találnék egy jó csizmát, arra még pont futná! " – Mindannyian éreztük már, hogy muszáj megvennünk ezt vagy azt.




A baj akkor kezdődik, ha nem tudunk megállni, egyre több haszontalan holmit gyűjtünk be, miközben lenullázzuk számlánkat, majd adóságokba verjük magunkat. Ekkor már felmerül a boltkórosság, azaz a kényszeres vásárlás gyanúja.
– A nevemet ne írd meg! – kéri Gabi, miközben egy vaskos tanulmányt tesz elém a vásárlásmániáról. – Láthatod, készültem – fűzi hozzá nevetve.
Gabi egy nagyvállalatnál dolgozik, jó fizetésért, közben másoddiplomás képzésre jár.

– Ez a szerencsém – mondja –, mivel a szüleim szemében még egyetemista vagyok, ezért támogatnak. A nevemet is azért titkolom, mert nem szeretném, ha megtudnák, mennyi pénzt szórok el. Ez egyébként csak attól függ, hogy hó eleje vagy vége van-e. A hónap első felében sokszor elköltöm a fizetésem felét. Huszadika körül jóval beosztóbb vagyok, de akkor már eltervezem, mit veszek a következő fizetésemből. Pontosan ismerem a tüneteket, nem érzem magam kényszeres vásárlónak. A barátnőimmel néha beszélünk arról, hogy nem baj, ha képtelenek vagyunk ellenállni egy-egy ruhának. Csak olyat vásárolok, amiről azt gondolom, elengedhetetlenül fontos. Ez azonban nem feltételezi azt, hogy tényleg szükségem van rá… Hiába sorakoznak a nadrágok a szekrényemben, ha jön az ősz, úgy érzem, vennem kell egy meleg nadrágot. Persze, a márkásabbat, drágábbat választom, mert a munka és az egyetem mellett nincs időm megkeresni ugyanazt a minőséget olcsóbban. Közben tudom, hogy egyáltalán nincs szükségem egy tizedik nadrágra. Ugyanez a helyzet a szépségápolással is. Úgy érzem, az a nő, aki ad magára, nem teheti meg, hogy ne a legújabb készítményeket használja. Aztán, amikor otthon átnézem a tízezer forintos blokkot, csodálkozom, milyen felesleges dolgokat vettem. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a fogyasztói társadalom áldozata vagyok, mert ha kiszakadok a megszokott környezetemből, elmúlik ez a késztetés. Például egy vízitúrán beérem három pólóval és egy nadrággal. Ha szomorú vagyok, örömöt okoz, hogy vásárolhatok, de nem csak ruhákat, könyvet, CD-t, mindegy mit, a lényeg a birtoklás.

– Ismered a betegség tüneteit, mi lenne az a pont, amikor már szakemberhez fordulnál?




– Ha felelős lennék valakiért, és a vásárlásaimmal kárt okoznék neki, például ha férjem, gyerekem lenne. Most a magam bőrét viszem a vásárra, tulajdonképpen nem költök többet, mint az, akinek költséges hobbija van. Nem tudok félretenni, de ha a boltkórosságom miatt rendszeresen mínuszba futna a számlám, akkor megpróbálnám visszafogni magam. Ha ez nem sikerülne, lehet, hogy felkeresnék egy szakembert.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top