Terézanyu kálváriája a munkaerõpiacon

Rácz Zsuzsa sikerkönyve, a Terézanyu, a magánéleti, párkapcsolati nehézségek mellett egy másik dimenzióban is értelmezhető: sikertelen állásinterjúinak történeteként, ahol a lelkileg torzonborz cégvezetők leckéztetik a pár-, és karrierkeresésben olyannyira megfáradt naplóírót. Pedig hősnőnk nem tesz mást, csak komolyan veszi az álláshirdetések szövegét, ahol önállóan dolgozni képes munkavállalót, trénert keresnek. Olyan alkalmazottá szeretne válni, aki maga alakíthatja a csoportfoglalkozásait, és megvalósíthatja egyéni stílusát.

Az ő esetében – csakúgy mint másoknál – sem marad el a retorzió. Főnöke hazazavarja, és megfenyegeti, hogy kirúgja, ha sokat „önállóskodik”. Az egyszerű munkavállaló pedig összezavarodik: akkor hát most önálló legyen vagy szolgalelkű?






Mire is gondolnak?

„Habár a vállalatok, talán csak azért mert jól hangzik, rendszeresen szerepeltetik álláshirdetéseikben az autonóm személyiségű dolgozót, valójában egyetlen percig sem gondolják komolyan a kérésüket” – osztotta meg a FigyelőNettel tapasztalatait Náhlik Alpár karrier specialista, fejvadász.

Kevés vállalatnál várják ugyanis tárt karokkal az öntudatos és önálló jelentkezőket, a munkaadók inkább elzárkóznak az ilyen személyiségtípustól. Ugyanakkor állandóan olyan hirdetésekkel találkozhatunk az újságokban, melyek a vállalatvezetők és az emberi erőforrás osztály tagjainak tollából születtek, és önálló munkavégzésre képes munkavállalókat keresnek. Kérdés, hogy ők maguk tisztában vannak-e álláshirdetéseik valódi jelentésével? 






Játszmák nélkül szabadkozom

Valójában nagyon kevés olyan munkakör létezik, ahol néhány év elteltével a munkafeladatok nem válnak napi rutinná. A vállalati menedzsment tehát olyan munkaerőt keres, aki ezeket a rutinfeladatokat önállóan képes elvégezni.

Aligha számíthat sok jóra például az a szerkesztő, aki lapja jól megszokott, megszabott stílusától eltérő írásmódban és gondolati környezetben szeretné tálalni a híreket. A folyamatosan „ötletelő” banki ügyintéző előbb-utóbb teherré válik a fiókvezető szemében. A napi rutint megtörő gondolatai megnehezítik a feladatok kiosztását, esetlegesen akár a főnök szakmai, formális tekintélyét is aláássák.

Az ilyen munkaerőtől mindenki szabadulni szeretne. „Ötleteljen ez inkább a menedzsmentben!” – jelszóval vagy fölfelé buktatják, ha pedig ez nem lehetséges eltávolítják a vállalattól.






Lennék, bár Bandi, a bányaló!

George Orwell Állatfarmjának karakterisztikus szereplője Bandi, a ló, aki a malacvezérek minden új ötletére vevő. Sohasem panaszkodik, és saját munkakörének ellátásában sohasem szorul mások segítségére.

A hirdetésekben elvárt „önállóság” tulajdonképpen azt jelenti a vezetés részéről, hogy a munkavállaló képes legyen a rá kiosztott feladatokat előbb-utóbb főnöki, csoportvezetői segítség nélkül is megoldani. Így nem foglalja le a vezető drága idejét, nem terheli kollégáit kérdésekkel, és ezzel a munkájukat is gyorsabbá teszi.

Feltehetően ez az a tulajdonság, amelyet a legtöbb cégvezető keres, amikor félreérthetően autonóm munkavállalót emleget a hirdetéseiben. A munkahelyi önmegvalósítás, és ötletrohamok pedig megmaradhatnak a felsővezetésnek, az íróasztalfiókok mélyének vagy a magánzóknak.