Rátalálka

Randevú a szülészeten

Képünk csak illusztráció

Létezik-e váratlanabb fordulat annál, mint hogy egy állapotos nőt cserben hagy a párja, ám jön egy másik férfi, aki beleszeret a hölgybe, és felvállalja őt születendő ikreivel együtt? Magera Zsuzsával (35) és Szauer Péterrel (29) ez történt.

Zsuzsa és Péter Pécsett, a megyei kórház szülészetén ismerkedtek meg. Az eleven ikrek, Bianka és Bálint ma már hatévesek, de akkor még csak békésen ringatóztak a mamájuk pocakjában. Zsuzsa ma már mosolyogva emlékszik vissza a nehéz időszakra.

– Főiskolára jártam, amikor megismerkedtem a gyerekeim biológiai apjával. Azért mondom így, hiszen valódi édesapjuknak a páromat, Pétert tekintem. De térjünk vissza a kezdetekhez! Amikor félévi együttjárás után állapotos lettem attól a fiútól, ő és a szülei is le akartak beszélni arról, hogy megtartsam a magzatot. Az csak később derült ki, hogy ikreket hordok a szívem alatt.

Amikor magamra maradtam, édesanyám állt mellettem, és mindenben támogatott. Végzős főiskolásként túlhajszoltam magam, úgyhogy az ötödik hónapban kórházba kerültem. Eleinte sokat sírtam, de rájöttem, hogy ezzel nem segítek magamon, sőt, a gyerekeknek is árthatok vele. Elhatároztam, hogy ebből elég, és elkezdtem jól érezni magam a többi kismama között.

Az egyikükhöz gyakran bejött egy nagyon szimpatikus srác. Kiderült, hogy a kedves férfi egy volt kollégája, aki nagyon ráér, ezért látogatja. Egyszer megemlítettem, hogy szeretnék kilógni a moziba. Jól viseltem az állapotomat, máskor is megengedtem magamnak kisebb kiruccanásokat, és vizsgázni is kijártam. Végül Péterrel együtt mentünk mozizni. Ezután egyre gyakrabban látogatott. 1997. április 5-én megszületett Bianka és Bálint, és ő rohant hozzánk Székesfehérvárról.

Minden rendben ment, hamar hazamehettem a gyerekekkel, és a számomra oly kedves fiú látogatásai otthon is folytatódtak. Pontosan emlékszem arra is, mikor tört meg köztünk a jég. Egy júniusi estén éreztem, nem akar hazamenni, úgyhogy inkább megkérdeztem tőle: kispárnát kérsz? Kért. Azóta együtt vagyunk. Nem mondom, hogy időnként nem költöztek kétségek a szívembe, hiszen megismerkedésünk idején én huszonkilenc éves voltam, Péter pedig még csak huszonhárom. Mégis sokkal felelősségteljesebben viselkedett, mint a gyerekeim apja, aki cserbenhagyott. Szerelmünk betetőzéseként 2000-ben összeházasodtunk, és azóta is nagy boldogságban élünk.”


Hevesi Tamás házasságának története és más váratlan találkozások a februári Wellnessben>>