A csokoládénak általában három előnyös hatását említik: közérzet- és hangulatjavító hatás, antioxidáns funkció és magasabb ásványi anyag tartalom. A kedélyállapot javulását a kakaóbabban található és központi idegrendszerre, illetve veseműködésre ható két alkaloida, a
koffein és teobromin eredményezi, amelyek nem tartoznak az egészséges alkotórészek közé.
Az
antioxidáns funkciót a kakaóbabban nagyobb mértékben előforduló polifenolok adják. Ezek az anyagok valóban hasznosak (koleszterinszint csökkentés, gyökfogó hatás), azonban meglehetősen érzékenyek a vegyi és hőhatásra, márpedig e két utóbbi kezelés előfordul a csokoládé gyártása során. Nehéz elképzelni, hogy a pörkölés, a többlépcsős finomítás és a különböző hőkezelések nem hatástalanítják ezeket az összetevőket.
Mindezek ellenére a kakaóbab magas kiindulási polifenol-tartalmából adódóan előfordulhat, hogy a késztermékben mérhető mennyiségű vegyület marad. Ezután már csak a tárolás során előadódó veszteséget kell levonnunk, és megkapjuk a megvásárolt csokoládéban található mennyiséget. Láthatjuk tehát, hogy ilyen vegyületek esetében nem jelent túl nagy előnyt az ipari feldolgozás és a tárolás. A pozitív hatásokat éppen ezért – érdemes fenntartással kezelni a csokoládé és kakaó esetében. Ha azonban mégis feltételezzük, hogy a csokoládéban aktív polifenolok vannak, ez valóban előnyös tulajdonság.
A kakaó és csokoládé harmadik előnyeként
magas kálium-, kalcium-, magnézium-, vas-, réz- és cinktartalmát tartják számon. A tápanyagtáblázat adatai valóban alátámasztják ezt, azonban ebben az esetben is igaz a mondás: testünk számára nem a bevitt, hanem a felszívódó tápanyag számít. A kakaóbabban jelenlévő cseranyagok és nagy mennyiségű oxálsav jelentősen gátolhatja az említett ásványi anyagok felszívódását, végső soron tehát a hasznosuló fémek (főként a kalcium és vas) mennyisége viszonylag alacsony. A modern, finomított élelmekkel összevetve azonban még mindig magasabb ásványi anyag bevitellel számolhatunk.
