Csokicsapda

A csokit főétkezések között szoktuk nassolgatni, ezáltal megzavarjuk a gyomor, a hasnyálmirigy és a bélrendszer egészséges működését.
A megfigyelések szerint a délelőtt folyamán kisebb mennyiségekben megevett csokoládé maradványai még a délutáni órákban is panganak a gyomorban, táptalajt biztosítva ezzel a fermentációs folyamatoknak, dekoncentráltságnak, intoleráns magatartásnak. (gyermekeknél sajnos jól követhető a viselkedésbeni változás). Az esti órákban fogyasztott nassolnivalók pedig az éjszakai pihenés minőségét befolyásolják. A gyakori csokoládénassolás rendszertelenné teszi a vércukorszintet, terhet róva ezzel az inzulintermelő rendszerre. Az egyik fő probléma, hogy a csokoládé alkalmatlan főétkezés gyanánt, így szinte kizárólag nassolnivalóként fogyasztják, amely rendkívül előnytelenné teszi a hasznosulást, és nagymértékben megnöveli az elhízás kockázatát.





A csokoládé magas egyszerű szénhidráttartalma köztudott tény; a teljes tömeg 36-55 %-a finomított cukor. Rendszeres fogyasztás esetén gyengíti az immunrendszert, megbontja a bélflóra egyensúlyát, és melegágya lehet a gombás betegségeknek. Az ilyen mennyiségű cukor lebontása vitamin (főként B1) és ásványi anyag (pl.: kalcium) veszteséggel is járhat.

A főétkezések előtti csokoládéevés kimutathatóan csökkenti az étvágyat, de ugyanez mondható el az étkezések közötti nassolásra is. Az édességeket majszoló gyermek kevesebbet eszik az értékes tápanyagokat tartalmazó ebédből vagy vacsorából, ezen kívül csökken a sós ízkarakterű ételek kedveltsége is, így a szervezet nem kapja meg a szükséges tápanyagokat. Ezek után sokszor csak úgy lehet rávenni a gyermeket a „normális” evésre, ha egy ízletes, ebéd utáni édességet helyezünk kilátásba „hajtóerő” gyanánt. (Elindul az ún. édesség-függőség kialakulása!) E folyamat kialakulásában sajnos a csokoládé vállalja a főszerepet.





A tejcsokoládé magasabb táplálkozás-élettani értékét a hozzáadott tej hatásának tulajdonítják.
E kérdéskörnél is óvatosaknak kell lennünk, hiszen – ha elolvassuk a csomagoláson található felsorolást – általában csak „sovány tejpor” megnevezéssel találkozhatunk. Ez azonban egészen más, mint a reklámokban látható havasi legelőkről beérkező, frissen kifejt házitej. A technológiai műveleteken átjuttatott, zsiradéktartalmától megszabadított, végül besűrített és porított „tej” értéke jelentősen elmarad a friss tejétől. Sajnos le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy egy tábla csokoládé elfogyasztása egy nagy pohár friss tej értékét hordozza. Az ilyenfajta marketing a fogyasztó tudományos táplálkozás iránti igényére alapoz, valójában azonban ún. áltudományos megállapításnak minősül.