Milliós blogtársadalom |
A Yahoo! definíciója szerint a weblog olyan rendszeresen frissített személyes honlap, amely dátumozott formában jeleníti meg személyes tartalmát, linkekkel (utalásokkal) és kommentárokkal megtűzdelve.
A weblog mint kifejezés, 1997-ben jelent meg avat be egy kis blogtörténelembe Kiskó Attila, a Freeblog tulajdonosa , a nagy robbanás pedig világviszonylatban 1999-ben következett be, elsősorban az ilyen oldalak készítésére kifejlesztett szoftvereknek és online szolgáltatásoknak köszönhetően. Ilyen nálunk a Freeblog.
Ami Magyarországot illeti, itt 2001 elején indult az első oldal, ma több mint ezerről tudunk. Nemzetközi szinten pedig mostanra már többmilliós blogtársadalomról beszélhetünk, amelyben az egyszemélyes publikációk, a nagyobb közéleti, úgynevezett információs blogok egyre növekvő figyelmet követelnek maguknak. |
Hiszen egy szempillantás alatt százával zúdulnak a hálónaplók szempontjából addig még szűz látogatóra a legkülönfélébb életek, a legkülönbözőbb perspektívákból, ráadásul egyik naplóból egy kattintással átcsatolhatjuk magunkat egy következőbe.
Mindez pedig hirtelenjében olyan sűrű és sokrétű élményt tud nyújtani, hogy nem csoda, ha az ember néhány óra kattintgatás után már azt sem tudja, ki kicsoda, és eleinte csak kapálódzik az őt körülvevő gondolatok és érzések hálójában.
A blogpaletta rendkívül színes, a tényszerű napirend-ismertetéstől a mélyfilozófiai elmélkedéseken és a vitriolos közéleti kritikákon át a komoly irodalomig, de még ennél is jóval tovább terjed a skála. A szerzők között pedig ugyanúgy utunkba akadhat pszichiáter, újságíró és népszerű zenész, mint cégvezető, eladólány, tini vagy egyetemista.
Mariskova és Combfiksz
Találomra böktem rá a nevére egy több mint ezer blogot tartalmazó listán. Ő például azon szerzők közé tartozik, akiknek naplója már-már irodalmi csemegeszámba megy.
Kicsit hrabalos
Amikor megegyeztünk a jól bevált teázóban, felajánlotta, hogy elhozza az egyik barátnőjét, Combfikszet, aki szintén az ELTÉ-re jár, és természetesen ő is blogger. Mariskova kerek arcú, gyors beszédű, mosolygós lány, Combfiksz magas, kedvesen komoly, és mint kiderül, a fent említett Myreille lakótársa. A szálak tehát hajlamosak összefutni, a való világban is.
Májusban indult az egész meséli Mariskova , előtte soha nem írtam, bár mindig vonzottak a kreatív dolgok. Tetszett, hogy nincs tét, és senki nem szab határt annak, miről és mit írhatok, szinte még én magam sem. A névtelenség is jó ebben. Olyan kicsit, mintha valaki belenézne a táskádba, de nem tudná, ki vagy. Különben azt látom, hogy túl sok a szenvedős blog, mivel olyan társadalomban élünk, ahol mindenki csak a problémáival foglalkozik. Ezért az írásaimban én mindig megpróbálok rávilágítani az apró örömforrásokra.
Ráadásul ennyi blogolvasással a hátunk mögött nem nehéz megállapítani, hogy valahol mindenkinek ugyanazok a problémái, csak más formában veszi át a szót Combfiksz. Szinte egyszerre kezdik magyarázni, mennyire jó ebben a furcsa köz
össégben az, hogy mindig mindenki kész segíteni a másiknak, ha látja (olvassa), hogy az illető bajban van. Bloggolni tehát jó, és ezen az sem változtat, hogy ami a blogkultúra méreteit és elterjedtségét illeti, még jó néhány évvel lemaradtunk Amerika és Nyugat-Európa mögött.
Hogy mikor zárkózunk fel mi is a szép új blogvilághoz? Nehéz megjósolni. Én mindenesetre hazaérkezéskor még kabátban ülök le a géphez. Írtak a lányok a mai napról? Írtak.
