Az én ritmusom
Magyar Tímea pénzügyi vezető volt egy kis káefténél, közben főiskolára járt, volt dolga bőven. Aztán megszületett a kislánya.
Magyar Tímea |
– Nem határoztam el, hogy meddig maradok otthon, de egy idő után hiányozni kezdett a benti légkör, a kollégák, ez a nagyon jó kis csapat.
A főnökeim is hívtak, és mivel tudtam, nem lehet olyan gondom, amit nem lehetne velük megbeszélni, mikor Lilla egyéves lett, újra dolgozni kezdtem. A kicsi pedig abba a bölcsődébe került, ahol édesanyám a vezető. Tímea több szempontból is nagyon szerencsés. Heti három napot dolgozik, de nem a blokkolóóra árnyékában, hanem az otthoni feladatok függvényében. A cégben olyan munkákat bíznak rá, amelyek nem köthetőek szigorú határidőhöz, ezen kívül sógornőjével van egy könyvelőcégük, a hét egy napja annak a tennivalóival telik.
Csütörtökön és pénteken otthon vagyok, igaz, néha olyankor is dolgoznom kell, de be tudom úgy osztani, hogy akkor üljek a géphez, amikor Lilla alszik. Nem mondom, hogy néha nem érzem azt, összecsapnak a hullámok felettem, de egyrészt ezzel más is így van, másrészt olyankor a férjem és mindkettőnk szülei azonnal jönnek és segítenek.
Tímea tavaszra várja a második gyermekét, és bár a férje egyedül is eltartaná a családot, ő szeret és akar dolgozni. Miért is ne tenné, ha a munka tempója ennyire illeszthető az életéhez?