Hánykor kezdjünk?
Ösztönösen valamiféle túlélési technikát kerestem. Megpróbáltam mindenkivel közös pontot, beszédtémát találni, ez lehetett az esti film, a divat, színészpletykák vagy éppen a kertészkedés emlékezik Sallai Csilla, akinek ezzel a “főnök is ember” módszerrel sikerült szakmailag is elfogadtatnia magát a többiekkel. Azóta létrehozta saját könyvelői irodáját, Stallum S+S Kft.-t. Abból indultam ki, hogy lényegében többet vagyunk a munkatársainkkal, mint otthon, ezért fontos, hogy jól érezzük magunkat. Hogyan? Ezt tanulni nem lehet, érezni kell. Heten dolgozunk az irodában, huszonnyolctól hatvanévesig, a legkülönfélébb érdeklődési körrel, családi háttérrel. Közösen döntöttük el, hogy hétkor kezdődjön a munkaidő, de bárki elmehet, ha hivatalos ügye van, ha be kell mennie a gyerek iskolájába, vagy orvoshoz kell mennie. Mindenkinek támogatjuk a szakmai továbbképzését, anyagilag és szabadidővel is.
Az eszkimók várhatnak
Nyírő Erzsébet
Nyírő Erzsébet és lánya Fruzsina együtt dolgoznak egy grafikai stúdióban, rajfilmeket és könyvillusztrációkat készítenek, most éppen az északi népek életét varázsolják papírra. Megbízásra készítik a munkákat, az egyetlen kötöttségük a határidő. Este van, mire elbúcsúzom tőlük, még visszamennek egy kicsit rajzolni. De az sem ritka, hogy éppen elkerülik egymást a stúdióban.
Én például munka szempontjából használhatatlan vagyok délutánig magyarázza Fruzsi. Amikor még világos van és kint nyüzsög az élet, mindent akarok, csak dolgozni nem. Ha már elintéztem, amit kell és tényleg kizárólag a festésre kell koncentrálnom, akkor tudok igazán nyugodt és kreatív lenni. Igaz, kicsit mindig csúszásban vagyok, de ez régebben is így volt: amikor fix időpontra kellett mennem, mindig elkéstem. A határidőt viszont tartom, ez a lényeg. Azért jó így, mert magam tudom beosztani, hogy mikor mi a fontos, és végül, ha nehezen is, de mindent sikerül belegyömöszölnöm a napba.
Én viszont szinte mindig rugalmas munkaidőben dolgoztam, mégis minden nap beállítom az ébresztőórát reggel hétre mondja Erzsébet. Van egy magam által meghatározott napirendem: kora délelőttől rajzolok a stúdióban, aztán vásárlás, ebédkészítés a fiamnak. Bár a régi munkahelyemen megkísérelték aláírással betartatni velünk a munkaidőt, néhány hónap után mindig kiderült, hogy semmi értelme. Azt hiszem, a művészettel foglalkozó embereknek nagyobb a szabadságigényük, na és létezik az a bizonyos “ihlet, ami nem jön gombnyomásra. Persze van a dolognak hátulütője is: nincs olyan időpont, amikor az ember teljesen letenné a munkát. Én például gyakran dolgozom otthon is, vagy a határidő közelsége miatt, vagy mert tudom, hogy a több megbízás több pénzt hoz.
Írdd meg: Mit tennék, ha?…
Ha?… Ha van kedvetek írjátok meg nekünk, napi hány órát töltenétek legszívesebben a munkahelyükön, mit tartasz ideális munkakezdésnek, mennyire érzed családbarátnak a saját munkahelyeteket.
A másik fontos kérdés, amelyre kis házi közvélemény-kutatásunkban kíváncsiak vagyunk: vajon mivel töltenétek a munkából megspórolt időt. A családdal, a társukkal, a gyerekekkel, barátnőkkel, házimunkával, szórakozással, tanulással, sporttal vagy egyébbel?
Véleményüket a Nők Lapja címére (Bp., Pf. 64. 1554) vagy e-mail címére (noklapja@sanomabp.hu) várjuk.
