Nyakunkon a tavasz

• Sajnos a karácsonyi hangulatból mára már csak a bejgli nyomai maradtak, azok is a derekunkon.
• Az újévi fogadalmak, végrehajtásuk viszonylag korai szakaszában, hamvukba haltak.
• Dr. Atkins kövéren halt meg, a plasztikai sebészeknél pedig nincs tél végi kiárusítás.
• Idén is hemzsegnek a tv képernyőjén a kockás hasú, sportos fiatalok, magasra téve a lécet.


Konklúzióként le kell vonnunk, hogy mivel képtelenek vagyunk úgy befolyásolni a divatot, hogy amőbaszerű fizimiskánk szex-szimbólummá váljék, arra kényszerülünk ismét, hogy megvívjuk harcunkat a fránya kalóriákkal. Ahogy múlnak az évek, egyre kisebb vehemenciával cibáljuk fel a futócipőt, egyre nagyobb gyanakvással fogadjuk az újabbnál újabb fitneszőrületeket és egyre őszintébb hinni akarással vetjük bele magunkat a különböző diéták erdejébe. Az autók esetében amikor hideg a motor, működésbe lép a szivató. Ez nálunk sincs másképp. Mielőtt belemelegednénk a sportos életmódba, túl kell tennünk magunkat a hidegindításon, avagy a „szivatáson”. Ez a „jaj, fáj mindenem – minek is kezdtem bele – ma nincs kedvem – holnaptól tényleg komolyan” időszaka. Miért érdemes átlendülni ezen a letargikus szenvedésen? 






1. Egyszer minden szenvedés véget ér, és ennek legalább van értelme.
2. Jók lesznek a régi ruhák (persze ettől még lehet újakat venni)
3. Meg-megfordulnak utánunk.
4. Ettől jól érezzük magunkat a bőrünkben.
5. Ettől még többen fordulnak meg utánunk.
6. Ettől már nem is tűnik az egész olyan szenvedésnek.


No de, mint ahogy David Copperfiled bámulásakor, most is felmerül a kérdés: mi a trükk az egészben? A válasz banálisan egyszerű. Jól érezni magunkat a bőrünkben egy életforma. Szerves része, hogy félretoljuk az ideig-óráig tartó aszkézist, mértéktartó módon hódoljunk káros szenvedélyeinknek is, mindazonáltal idézzük fel a tényt, hogy testünk valójában mozgásra termett.

Legyen változatos az edzésünk, különben hamarosan megint a fotelben találjuk magunkat a fagyi és a távkapcsoló közé ékelve. Elő a labdákat Herr Matthaeus nyomán, irány a futópályák, kirándulóterepek kavalkádja, mutassuk meg a legújabb sportdivatot az irigyeknek, avagy üzemeljük be a régi mackót a fitneszvideó előtt. A lényeg, hogy élvezzük és űzzük a mozgást, mert közeleg a tavasz, és a lenge ruhák keveset takarnak.






És, hogy miként is vágjunk bele? Az öreg V.I. Lenin a fokozatosság és a mértékletesség elvét hirdette, és neki fittség kérdésében nyugodtan hihetünk, hisz nem csak élt, él, de élni is fog, amit sajnos kevesen mondhatunk el magunkról. Ez nem csak azt jelenti, hogy fölösleges egyből lehegeszteni a hűtőszekrény ajtaját, de azt is, hogy az azon melegében vásárolt futócipőt nem a Bécs-Budapest maratonon kell felavatni. Kezdetnek heti két kocogás kiválóan megteszi. Érdemes esetleg köszönő viszonyba kerülni a súlyokkal erősítés végett hetente egyszer. Természetesen semmi sincs kőbe vésve, a változatosság gyönyörködtet, így az elején bátran cserélgethetők a hasonló kaliberű mozgástípusok. Ez azért is üdvös, mert ha végigpróbáljuk a környék összes létező mozgásformáját a kick-boksz aerobiktól a fallabdán keresztül a jógáig, akkor komolyabb az esélyünk, hogy megtaláljuk



a nekünk való mozgásformát, mint ha azt az edzést, ami már a kollégánknál bevált úgy kezelnénk, mint az egyedüli üdvözítőt. Persze nem árt megtudakolni, hogy a próba alá vetett edzés kiknek szól. Ne féljünk elsasszézni, ha a többiek a hard-core fokozatra gyülekeznek. Még mindig kevésbé kínos, mint félúton elájulni és imádkozni, hogy vonzó legyen, aki majd szájból-szájba lélegeztetéssel ébreszt.






Ilyenkor tavasz kezdetén nyugodtan hagyjuk tovább pihenni a bennünk szunnyadó géprombolót és kacérkodjunk a cardio gépekkel is. Zsírégető hatásuk mellett komoly előnyük, hogy nem maradunk le a televíziózás örömeiről sem, és mellettük uram bocsᒠaz aktuális magazinokat is átlapozhatjuk. Erre annál is inkább jut idő, mert a zsírégetéshez – nem elfelejteni – minimum húsz perc mozgás szükséges. Tehát a bukott tanulók jelszava él: alacsony intenzitás, magas ismétlésszám. És persze a végén mit is mondhatnék? Az egész nem sokat ér, ha közben a mezőkről lezabáljuk a lila teheneket, tehát csínján a habzsi-dőzsivel. 
Kalandra fel!