Miért nem lettem igazgatónõ?

Igazgatóként – harc az élet!

A tanárnő az egyetem befejezése óta ugyanabban az iskolában tanít – a folyamatot csak öt év gyes szakította meg –, de ő ma sem unja meg a munkáját, újra és újra lelkesedik Balassiért, Petőfiért, Adyért. Gyakran mondogatták a kollégái, hogy kiváló vezető lenne, ő mindig legyintett, amikor ez szóba jött. Tavaly azonban élessé vált a helyzet: a tantestület többsége azt javasolta, hogy adja be a pályázatát az igazgatói állásra, akkor a nyugdíjba vonuló „Öreg” helyett belülről lesz vezetője a jó nevű gimnáziumnak. Ő megköszönte a bizalmat, de nemet mondott. Pedig tudta, hogy egyesek megharagszanak rá, mások ütődöttnek nézik…

– Sokan pályáztak volna boldogan a helyemben, ám értsd meg, nem vágyom ilyesféle karrierre – magyarázta hévvel, amikor a döntés okairól érdeklődtem. – Annyi szépség van az életben, annyi öröm létezik a hatalmon kívül! Sokkal többet tehetek a gyerekekért akkor, ha a közelükben maradok, ha naponta bemegyek az osztályba, magamra csukom az ajtót, és átadom a szót az irodalomnak, vagy Shakespeare nyelvének. Anyukám és a nővérem komplett hülyének néz, csupán a férjem ért meg. Egyébként nem csak a családom miatt döntöttem így. Az iskolánkban el kellene érni, hogy a tanárok egy része ne „alattvalónak” tartsa a gyerekeket, ennek érdekében jó néhány kollégát el kellene küldeni. Már nem tudnak megváltozni. De erre képtelen lennék! Én mondom a magamét, vezető személyiségnek tartanak, de utálom a konfliktusokat, és igazgatóként harc lenne az élet. Harc a feljebbvalók kapkodásával, a sok fásult kollégával. Köszönöm, ebből nem kérek!

Kiss István pszichológus, az ELTE oktatója

Kiss István pszichológus, az ELTE oktatója:
– Örvendetes, hogy ezt a rokonszenves tanárnőt javasolták a kollégái, pedig ő nem tartozik a szinte minden közösségben vezető szerepet kivívó, A típusú személyiségek közé. A szaknyelv azokat nevezi így, akik keresik a konfliktusokat, mindenben és mindenkiben legyőzendő ellenséget látnak. Mivel ők a vezetői poszt megszerzését is küzdelemnek fogják fel, azonnal feltűnnek a munkahelyeken, és gyakran lesz belőlük főnök. Aztán Isten irgalmazzon a beosztottaknak! Ennek ellentétét sem foghatjuk a tanárnőre. Nem C típusú személyiség, aki minden konfliktust elsimít, és lenyeli az indulatait, ő inkább a kettő elegye: józanul értékeli a környezetét, kimondja a véleményét, de nem ellenségeskedik. Valószínűleg jó vezető lenne, de az érveit el kell fogadni: számára a gyerekek szeretete a karrier.