Senki sem tud kisebbrendűségi érzést kelteni benned a beleegyezésed nélkül.” (Eleanor Roosevelt)
Az asszertivitás és az ehhez kapcsolódó önbecsülés nagy segítségünkre lehet a bizonytalanság és a változás körülményei között, illetve válsághelyzetekben egyaránt.
De hogy is viselkednek az asszertív emberek? Először is világosan és határozottan kérik azt, amit szeretnének. Nem célozgatnak, nem mentegetőznek, nem hivatkoznak ürügyekre. Nem azt mondják, hogy: emlékszik a múlt havi szállítmányunkra, ugye megkapta a számlát?” hanem így fogalmaznak: Október 7-én küldtük el a számlánkat 28 napos fizetési határidővel. Ez ma lejárt, a pénz azonban még nem érkezett meg.
Kérjük sürgősen intézkedjék ez ügyben.”. Másodszor is és ez nagyon fontos! tisztelik magukat, odafigyelnek önmagukra, és testük teherbíró képességére. Emellett természetesen tisztelik a környezetükben élő embereket, és odafigyelnek rájuk is. Tiszteletben tartják mások álláspontját még akkor is, ha ragaszkodnak saját kérésükhöz. Sőt ezt verbálisan is kifejezik: megértem, hogy nagy nyomás nehezedik rád, de
”.
 |
Ezen túl konfliktushelyzetekben felkészülnek a kompromisszumos megoldásra. Ehhez mindig megtervezik a kívánt végeredményt, azaz az ideális, a reális, és a még elfogadható álláspontot. Ha például azt szeretnék elérni, hogy ügyfelük előre fizesse ki nekik az elvégzendő munkájukért járó összeg felét, az ügyfél azonban ezt semmiképp nem hajlandó vállalni, reális kompromisszum lehet, 30% letétet kérni előre, a maradékot pedig a teljesítéskor. Nagyon fontos jellemzője még az asszertív viselkedésnek az én-közlések használata. Valahogy így: Kényelmetlennek érzem, hogy szólok róla, de meg tudnád adni azt a 20 000 Ft-ot, amit a múlt héten kértél?” Vagy: Túl nagy teher rajtam, ha heti három értekezleten kell részt vennem. Igazság szerint egyet tartok elfogadhatónak.” S végül, de nem utolsósorban célokat tűznek ki maguk elé, és megtervezik azokat a lépéseket, melyek a cél eléréséhez vezetnek.
Vegyünk egy a
Nők Lapja Cafe-ban leírt esetet. Itt arról panaszkodott az egyik olvasó, hogy barátnőjét olyan dolgokért vonja felelősségre a főnöke, amiket nem is ő követett el. Itt egy asszertív ember időpontot egyeztet a főnökével, és pontosítja, hogy mik is voltak a konkrét problémák, és ezeket hogyan lehetne megoldani. Nagyon sokszor a főnök csak a végeredményt látja, ezért a munka hátteréről egészen más elképzelései is lehetnek. Ezek nagyon gyakran félreértésekhez vezetnek. Sokszor tapasztaltam, hogy a vezető nem tud a problémákról, ezért munkatársának képességeiben kételkedik. Ezért fontos, hogy merjük elmondani a vezetőknek a problémákat, úgy hogy én-közléseket használunk. Így elkerülhetjük, hogy felettesünk megtámadva érezze magát.
