Életmód

Hall és egyensúlyoz

Bármilyen hangra odakapjuk a fejünket. Meg tudjuk állapítani, milyen irányból, nagyjából milyen távolságból jött, és ráismerünk, ha már hallottuk. A hanghullámokat a hallószerv fogja fel, a test helyzet- és mozgásváltozását az egyensúlyozó szerv észleli.




A fül három részből áll. A külső fül összegyűjti a hanghullámokat. A középfül továbbítja a levegőrezgéssel keltett mechanikai energiát, amely a belső fülben átalakul elektromos jellé, végigfut a hallóidegen, majd az agyban, a hallóközpontban értelmet nyer.

Hallószervünk látható része, a fülkagyló bánatot okozhat, ha alakja, mérete, állása nem felel meg a közízlésnek. A bőrrel borított, porcos fülkagyló plasztikai sebészeti módszerrel formálható, ez a funkcióját nem befolyásolja. Feladata szerint az összegyűjtött hangokat hangterelő tölcsérként eljuttatja a dobhártyához, és védi a külső hallójáratot.


Kevésbé látható a mintegy három centiméter hosszú külső hallójárat. Apró szőrök és folyamatosan termelődő fülzsír védi a külső behatásoktól. Ha nem bolygatjuk az öntisztuló folyamatot, a hallójárat a fülzsírral együtt kifelé dolgozza a beletapadt idegen anyagot. Fültisztító pálcikával ellenben visszatuszkoljuk a szennyeződést, így kemény dugóvá alakul, és idővel halláscsökkenést okoz.

A külső hallójáratot lezáró dobhártya a dobüreggel együtt már a középfülhöz tartozik. Ez a vékony kötőszövetes lemez, mint a dob megfeszített bőre, átveszi a hanghullámok rezgését, és továbbadja a hallócsontocskáknak. Ezt a mechanikus energiát a kalapács, üllő, kengyel láncolata közvetíti a belső fülbe. A dobüreget levegő tölti ki, a külvilággal az orr-garatüregbe nyíló fülkürtön (Eustach-kürtön) át érintkezik. Ha ez a csatorna eldugul, kellemetlenül feszül a dobhártya, a hallásunk is romlik. Amikor nyelünk, a fülkürt megnyílik, és kiegyenlítődik a nyomás a dobüreg és a külvilág között.

A középfülben két kis izom található. A dobhártyafeszítő izom a kalapácshoz kapcsolódik, a kengyelizom a belső fül ovális ablakával érintkező hallócsontocskát rögzíti. Erős zaj hatására a kengyelizom összehúzódik, merevebbé válik a hallócsont-lánc, így kevésbé vezeti a hangokat. Ez a kengyelreflex óvja a sérülékeny belső fület a zajártalomtól.

A belső fülben, más néven labirintusban található a csiga alakú hallószerv és az egyensúlyszerv. Csontos, üreges cső a csiga, a hangérzékelés végkészüléke. Belsejét folyadék tölti ki, és feszes lemezek osztják több részre. Az úgynevezett Corti-szerv fonalként húzódik végig a „csigaházban”, parányi szőrsejtjei a folyadékba merülnek. Amikor a belső fül ovális ablakához támaszkodó kengyel mozgása a folyadékot áramlásra készteti, a különféle rezgésszámú hangok más-más szőrsejteket hoznak ingerületbe. Itt alakul át a hang idegi impulzusokká, majd a hozzá kapcsolódó hallóideg közvetítésével a hallókéregbe jutva az érzet értelmet nyer. Az erős zaj elpusztítja a finom szőrsejteket. Mivel nem nőnek ki újra, a tartós ártalom halláskárosodást okoz.

Fülünk páros szerv, ezért behunyt szemmel is meg tudjuk állapítani, hogy egy hang milyen irányból, közelről vagy távolról érkezett. Térhallásunk pontosan útbaigazít, hogy az egyidejűleg észlelt különféle zajforrások közül melyik van közelebb.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top