A Hûhamobil

Ezüstszürke volt, ami az igazat megvallva az utolsó szín lenne, amit egy kocsiból választanék. Teljesen úgy nézett ki, mint egy normális társa, csak volt rajta egy-két spoilernek nevezett izé, és dupla volt a kipufogója. A gyomrom kissé csomóba ugrott, mert figyelmeztettek, nagyon vigyázzak azzal a gázpedállal, mert a 180 lóerő, az nem kevés. Hozzáteszem, ezt olyan valaki mondta, aki egy Trabantot is 120-szal vezetne.

Az ülés védőn magába ölelt, érezhettem a kitámasztás biztonságát. Városban indultunk, tehát amúgy sem igazán volt lehetőség a gázra taposni. A háromsávos főúton aztán nem állíthatott meg senki.

Nem tudom, látta-e valaki, ahogy a 11-es út városon kívüli szakaszán egy egyébként decensnek tűnő lány beletapos a gázba egy már megszokottnak tűnő autóban, majd sikítva nyugtázza, hogy 2 mp múlva 90-nel száguld 2-esben. Eltűnve az ülés mélyén.

Bár nem vagyok a sebesség őrültje, ezt nem felejtem soha. A Hűhamobil minden reményt beváltott, amivel nem is kecsegtetett első látásra.

Érdekel valakit, mi volt ez?

Peugeot 206 RC 2 literes motorral, 180 lóerővel, menetstabilizáló rendszerrel (ki akar lassítani egy kanyar kedvéért?), fantasztikusan felbőgő motorral, mintegy 10 literes fogyasztással, de ez meg kit érdekel egy teszt során?

Csak egy gond van. Komolyan elgondolkodtam, hogy van-e élet két literes motor alatt?