Kell-e a nõknek az esélyegyenlõség?

Idén először a Nők Lapja Cafe is csatlakozott a Figyelő-Hewitt Legjobb Munkahely kutatáshoz. A Nők Lapja Cafe internetes szavazása kifejezetten arra kereste a választ, hogy milyen a legjobb munkahely női szemmel. A felmérés eredményét négyrészes cikksorozatban közöljük, amelynek esélyegyenlőséggel kapcsolatos első részét az alábbiakban olvashatjátok.


Van, amikor szeretem, ha nőként kezelnek, és van, amikor nem

Szögi Zoltán, a Nők Lapja Cafe munkapszichológus szak-értője szerint a nőknek szembe kell nézniük a szociálpszichológiából ismert „kettős kötés” csapdájával. „Ez azt jelenti, hogy bárhogyan viselkedik egy sikeres nő, mindenképpen megbüntetik: ha „nőiesen”, akkor azért, mert öntudatlanul is olyan értékeket, normákat jelenítene meg a férfiak uralta világban, melyet azok legfeljebb magánszférájukban képesek befogadni. A „férfias” fellépés viszont disszonáns volta miatt kerül elutasításra. A kívánatos magatartás tehát a semleges nemű. Természetesen ilyet csak nagyon kevesek képesek megvalósítani, ezért a nőkkel mindig van valami baj.” A többség viszont a csapda kikerülése helyett alkalmazkodni próbál a lehetetlenhez, és ebből születik aztán a legdisszonánsabb eredmény: az a nő, aki egyszerre akarja magáról sugározni a női és „férfiúi” mivoltát, és így rögtön karrieristának kiáltják ki.

A magyar nők egészen addig használják a hagyományos női szerepeiket a saját céljaik elérése érdekében, amíg valamilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri őket – derült ki többek között a Nők Lapja Cafe-Hewitt idén készített felméréséből. Ha viszont valamilyen hátrány éri őket, akkor vagy belenyugodnak a méltánytalanságba, vagy gyorsan továbbállnak – de egyik esetben sem élnek az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód adta jogi eszközökkel.  

Érdekes, hogy a válaszadók szerint nem feltétlenül a férfi főnökök vagy kollégák azok, akik az esélyegyenlőség útjában állnak –
Ezt támasztja alá, hogy a megkérdezettek több mint fele (56%) szívesebben dolgozna együtt férfi főnökkel, semmint, hogy egy nőt fogadjon el felettesének.

„A nők között nagyobb a rivalizálás – mondja Csaposs Noémi, a Trenkwalder-Multiman karrier-tanácsadója. „A férfiakénál látszólag meghittebb női barátságok ellenére a nők csak igen kevéssé képesek szolidárisak lenni egymással. Ráadásul a női rivalizálás kifinomultabb eszközökkel folyik, gyakran szinte észrevehetetlen – de annál kíméletlenebb.”

A válaszadók több mint egyharmada szerint nincs olyan női kolléganője vagy vezetője, akire szakmailag felnéz. Vagyis a sikeres nő gyakran nagyobb elutasítással, ellenszenvvel találkozik nőtársai körében, mint a férfiak világában. Nemcsak a férfitársadalom által kijelölt láthatatlan üvegplafon eredményes áttörése miatt, hanem mert a sikeres nő által felmutatott magatartásminta a női többség számára keményebb kihívást jelent, hiszen ellene szegül a „női sorsról” szóló, mélyen a lelkekben gyökerező társadalmi ideológiáknak. A többség ezért inkább betagozódik a hagyományos női szerepelvárásokba, amelyeket meglepően ügyesen és hatékonyan használ a saját céljaik érdekében.






Diszkrimináció élesben

Ám mi történik akkor, ha diszkrimináció éri a nőket? Erőteljesen

megosztottak voltak a válaszadók azzal kapcsolatban, hogy mernének-e jogi úton érvényt szerezni érdekeiknek

abban az esetben, ha súlyos méltánytalanság érné őket a munkahelyen: a válaszadók negyvenhat százaléka tartja elképzelhetőnek, hogy ezt az utat választana, míg több mint felük nem tartja reálisnak, hogy ilyen eszközhöz folyamodjon. A magyar dolgozó nők ezek szerint még szkeptikusak ezzel kapcsolatban, és nagyobb részük inkább belenyugodna az őt ért méltánytalanságba vagy inkább elmenekülne a helyzetből, minthogy ügyvédhez forduljon.

A “potenciális pereskedők” között nagyobb arányban vannak a felsővezetők, illetve a tapasztaltabb 35-44 évesek (sőt érdekes módon azok, akik már túl vannak egy váláson). Kevésbé mernének pereskedni azok, akiknek több gyermekük van, illetve akik az 55 év feletti korosztályt képviselik.

Az Esélyegyenlőségi Törvény, amely 2005. január elsején lép hatályba, alapvetően a nők védelmében született: a törvény 16. §-a kimondja, hogy ha az egyenlő bánásmód elvét megsérti egy munkáltató, akkor 50 ezer forinttól 6 millió forint bírság megfizetésére kötelezhető. „Bizonyítási kötelezettsége ugyan mindenképp a munkáltatónak van, vagyis a panaszt tevő nőnek csak arra kell várnia, hogy a munkáltató bebizonyítsa ártatlanságát. Hozzá kell tenni, hogy kizárólag abban az esetben jogsértő a felvételi interjún ilyen kérdést feltenni, ha tényleg kizárólag a válasz miatt nem vették fel az illetőt a vállalathoz” – emelte ki Dr. Horváth Csilla a Nők Lapja Cafe munkajogász szakértője.

A diszkrimináció egyik súlyos példája, hogy az állásinterjún még mindig felteszik a nőknek a gyermekei számát és családalapítási terveit firtató kérdéseket. 
A felmérésben résztvevők

hatvannyolc százaléka találkozott már azzal a helyzettel, hogy az állásinterjún családalapítási terveiről faggatják a munkavállalót.

Magyarországon ilyenkor bevett szokás, hogy a nők a kérdés hallatán inkább füllentenek, csak hogy megkapják az állást. Sok minden mást nem is nagyon tehetnének, hiszen az ilyen helyzetek megszüntetésére létrehozott Esélyegyenlőségi Kormányhivatal munkatársai azzal nyújtanak segítséget egy nőnek, hogy hallgatásra ösztönzik, és eltanácsolják attól, hogy jogi elégtételt követeljen. A sajtóosztály hivatalos és pozitív álláspontjának meghallgatása után megkerestük az információs irodát, ahol elméletileg tényleges segítséget nyújtanak a nőknek, de ott már jóval kevésbé voltak segítőkészek a munkatársak. Szerintük egy ilyen interjúkérdésre egy nőnek nem kell válaszolnia, bár igaz, hogy ez erősen csökkentheti esélyeit az állás elnyerésére.

Ha pedig ezek után azzal a gyanúval fordul az irodához, hogy a családi állapotot firtató kérdésre adott válasza miatt nem vették fel a vállalathoz, a kormányhivatal alkalmazottai csak annyit válaszolnak: „ez nem biztos”, továbbá arra biztatják a panaszost, hogy

A Figyelő-Hewitt Legjobb Munkahely kutását a FigyelőNet online felmérése is kísérte, mely arra kereste a választ: milyen a jó munkahely az internetezők szerint.

ne forduljon bírósághoz, mert nem sok értelme van, segítőkészséget pedig egyáltalán nem tanúsítanak.

Egy HR-szakember szerint egyébként eleve hiábavaló a munkáltató részéről ilyen kérdést feltenni, mivel a nő feltehetően nem fog igazat mondani családalapítási terveiről, vagy akár a gyerekeit is letagadja. Ha ugyanis már bekerült egy munkahelyre, kockázat nélkül bejelentheti, hogy mégis teherbe esett.

Cikksorozatunk jövő pénteken megjelenő következő részében a családközpontú munkahelyekről olvashattok.